Versek




Szepessy Béla: Simplicissimus II. Linómetszet, 2012

Szepessy Béla: Simplicissimus II. Linómetszet, 2012

 

Kávédaráló

(Mlynček na kávu)

 

A költőtől feledve

amott a kávédarálóban

az örzőangyal várja

a megígért szabadulást

de a költő mostantól fogva

Jakobs-féle őrölt kávét vásárol

heti negyedkilót

és meg sem fordul a fejében

hogy legalább bepillantson a kávédarálóba

 

 

A fájdalom helye

(Miesto pre bolesť)

 

Minden igazság

foglalt

nem találsz helyet a verseknek

és a holló morzsákkal táplálkozik

amiket szabadság asszony

seper ki az asztal alól

saját lábaidon állsz

érzed miként hat át a fájdalom

de a fájdalom helye

nem a tiéd

sem a jobboldali

sem a baloldali

most már minden igazság

foglalt

ezért a továbbiakban

a fényt

nyelved alá rejted

 

 

A legelőn

(Na pažiti)

 

A legelőn

fehér ló legel

a legelő mellett

kenderasztagok

a legelőn

a fű olyan mint az emlékek

a szél visszatért a gyermekkorba

mintha tudná

mintha még emlékezne

a legelő felett

a virágzó akácok

terjengő illata

és a mesék

lélekmadara

a legelőn

fehér ló legel

az alkonyatban hazatér

a faluba

patájával kinyitja

létezésünk ajtaját

 

 

Újra amint volt

(Zas ako bolo)

 

Ott voltál

A száraz időszak idején

amikor a versből kifordítottam az ekével

egy pénzdarabot

amelyről a sós víz

lemarta az istennő képmását

azt reméltem

hogy minden újra olyan lesz mint volt

ahogy érett szavak

hangzottak bentről

mint egy sustorgó eső

de a bűnök sokasodtak

és minden olyan volt

mint valamiféle ébredés

az alvás nélküli éj útvesztőjében

ahol nem érmékkel

fizetnek

 

 

Szeretnéd

(Chcel by si)

 

Szeretnéd visszaadni az összes szót

az összes parancsolatot

amelyekkel néha csalogattak csábítottak

és te akkor annyira boldog voltál

hogy nem is tudtad

hová rejtőztek el a versek

amelyeket ma ünnepi öltözékekként

veszel elő

amilyenekben templomba megy az ember

még szeretnél

valami hasznosat tenni

mint például odaajándékozni valakinek

gyöngédséged szobájának a kulcsát

ahova titokban lopóztál

beszélni a fénnyel

és tiszta vizet inni

vagy hogy köszönetet mondj

a megélt nap

beteljesült imádságáért

meg akartad találni a jó határait

és elmondani sokszor

jó reggelt szülőföldem

 

 

Nem vagyok képes

(Nemôžem)

 

Nem vagyok elveszve

bár semmire sem vagyok képes

arra sem hogy megtiltsam magamnak a dohányzást

és vidáman énekeljek

kezdetben másképp volt

akkoriban még írtam verseket

és gyűlöltem a húsevő növényeket

akkoriban még leláttam

a nap mélyébe

miként hullámzik a szennyes víz

a galoppozó lovak nyomában

akkoriban a vízzel átitatott föld is

jó volt

és teljesen egészséges

most már semmire sem vagyok képes

annyira sem hogy egy jó verset írjak

 

 

Nevetés

(Smiech)

 

Nevetős lelkiállapotba kerülni

nem egyszerű

néha elég egy vízcsepp ragyogása

máskor egy vízesésé

az emberek sohase tudták

mennyi mindent viselnek

a gyöngédség öve mögött

és kinek az adósai

amikor közeledik hozzájuk a nevetés

boldogak lesznek

és megtanulnak elfeledni ezt-azt

 

 

Remélem

(Dúfam)

 

Zavarban vagyok de továbbra is remélem

hogy valami történni fog

amikor kinyílik az ajtó

és a szobába betör

a színtelen angyal

akire várok

hogy köszöntsem

továbbra is remélem

hogy az életem keresztútjánál

leselkedő

hüllő-pillanat

csak egy hiba

az idő egyirányú folyásában

és végre találkozni fogok egy emberrel

aki nem árul el

 

 

Nem tudta

(Nevedela)

 

Nem tudtad

hogy a tested

versek egybeolvadása

A kéz egy költemény

költemény a láb is

az emlő tökéletes szonett

és a haj a szél megtestesülése

amelyen áthatolnak

a tested körvonalait dicsőítő betük

nem tudtad

hogy a jóreggelt

is költemény

hogy a jóreggelt

is dícséret

amiből a költő

kiválasztja a megfelelő zamatokat

varázslatos világa számára

amibe már nem fér

egy piciny harmatcsepp sem

 

 

CSORTÁN FERENC fordításai

 

 

Ivan Miroslav Ambruš (Nagylak, Arad megye, 1950), költő, műfordító, publicista. Napjainkig tíz kötete látott napvilágot. A Naše snahy és Naše snahy plus folyóiratok szerkesztője, a (magyarországi, romániai és vajdasági terjesztésű) Dolnozemský Slovák (Alföldi Szlovák) főszerkesztője, az Ivan Krasko Kulturális és Tudományos Társaság elnöke. Műveit román, magyar, német és ukrán nyelvre is lefordították.
 
 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter