Versek




Szergej világgá megy

 

Szírek jönnek szép élet reményében,

Ő kivándorol, mert nincs kolbászból a kerítés.

Nem lep meg milyen hülye is az ember..

Csak az állandó ÉN, ÉN, ÉN aztán TE.

Egy napig sem éheztél soha,

mégis azt hiszed életed mostoha.

Csicska leszel, mert annak születtél.

Oly mindegy merre repít a szél.
 
 
 

Élet fehér köpeny nélkül

 

Már nem szaladgálok köpőcsészével,

Tbc-s nyállal telit nem viszek sehova.

Pelenkacsere sem vár rám sehol,

sem eleven nyers hús, felfekvés,

félig holt emberek mély tekintete.

Nem állt meg az élet ott nélkülem.

Most vödröt viszek, hypozom, megyek.

Senki nem szól: beszartam, gyere!

Fekáliamentes már kis kezem,

senki vére rá már nem tapad.

Az élet egy gyöngyöző patak,

csak sodor, én meg hagyom.

Halottakat álmomba’ se látok.

Továbbra is rejtem, ha fájok.

 
 
 

Ti amo

 

Az én szerelmem jéghideg,

csak a vérem oly forró.

Kinek szíve ideges,

elviszi egy fekete holló.

 

Édes csókom kicsit keserű,

ölelésem kicsit szenvtelen.

Az én nevem egy a sokból.

Egy senki a milliókból.

 

Az én szerelmem átlátszó,

mégse érti meg senki.

Ha akarnád, és akarnál.

Talán megdöglenék érted,

Ha igazán szeretnélek.

 
 
 

Krómer Ágnes: 1979-ben született Nyíregyházán. Jelenleg is ott él.