Versek




Breznay Andras - Romanc

 

Felelet

 

Miért hagyod, miért engeded?
Miért tűröd? Miért kísértesz?
Miért nézed el Istenem,
hogy szerteszét gurul mindenem?
Miért, honnan e hűvös közöny?
Elveszítlek úgyis kézen-közön.

 
 

Ima

– egyedüllétben tengődő öregeké –

 

Szétfeszít ez a csönd,
nem tudom elviselni.
Meddig kell még cipelni?
Nehéz mint nemlét csöndje,
mint nemlét tele bőröndje.
Szabadíts meg tőle, jó Uram,
ne akarj még látni halottan,
az élők között a helyem,
pedig már térdre estem,
fölállni nem bírok.
Testem, az egyedi titok,
most megfejtheted végre,
ha már gondolsz a végre.
Lelkemnek egérutat…
kívánj szerencsés utat.

 
 

Illúzió

 

I.

Jégviráglányok egymásba karolva
közelednek, sziporkázik szemükben a lélek,
gyönyörűek azokban az ezüstös ruhákban,
tetőtől talpig fűtetlen sóvárgásban,
fejükre szitál égi pihetoll.
Szerelmük forró, végzetes.

 

II.

Szellőlányok lenge öltözékben
felhők között lejtenek szépen,
áttetsző testük, lelkük,
illékony pára szerelmük.

 

III.

Hableányok csillag-tóban lubickolnak,
fürdés után eliszkolnak.
ott suhannak felhők alján,
kóbor holdsugárnak balján,
csodaszépek, selyemruhásak,
szerelmük bódító varázslat…