Verssel a veszély ellen




 
 
 

Báthori Csaba: Egyszer a földön. Esszék. Napkút Kiadó, Budapest, 2015.
 
 

Báthori Csaba esszéi olvastán az ember bizony elszégyelli magát, hogy ő már sajnos leginkább csak hétköznapi lény, hétköznapi elfoglaltságokkal, és legföljebb karácsonykor gondol az angyalra, akkor sem rilkei felhangokkal. Szóval paradox módon, midőn végre elhatároztuk magunk, hogy irodalomtörténeti és írástechnikai tárgyú esszékkel múlatjuk jól-rosszul adagolt szabadidőnk, a kötetben fellelt írások komolysága, a bennük foglalt tudásanyag igen hamar letörheti szándékunk zsenge szarvait.

 

Az Egyszer a földön darabjaiban elmerülve majdnemhogy kukkolóvá lesz az olvasó: betekintést nyer egy nyelvbe, irodalomba, ezúttal leginkább talán költészetbe vetett, szenvedélyesen, ám kellő körültekintéssel kutató elme műhelytitkaiba. A vaskos esszékötet lapjait forgatva a Shakespeare-Baudelaire-Goethe-Rilke európai irodalmi masszívumban tett bevezető gerinctúrát kellemes séta követi Montaigne műfajának lankás tájain, mely során kiviláglik: szerzőnk mégiscsak személy, virágokról, bogarakról, sőt, svájci állomások nyitvatartási rendjéről sem átall „fecsegni”, igaz, hogy eszmefuttatásaiban előbb vagy utóbb az írott örökség valamely gyöngyszeme is megcsillan.

 

Költészetbe vetettséget említettem, hadd magyarázzam ezt: a könyv orosz­lán­részét verselemzések adják, a klasszikus és kortárs nyugat-európai és magyar irodalom kiemelkedő költeményeinek biztos kézzel előállított értelmezései. Az eredeti változatban és magyar fordításban is közölt művek felfejtését követve leginkább arról bizonyosodunk meg, hogy igenis van értelme szövegekkel bíbelődni, hogy ez a foglalkozás időtlenül legitim emberi erőfeszítés, és hogy hétköznapi életvitelünk aknamezőjén a vers akár életmentő detektorként is szolgálhat.

 

Esszét olvasni egyszerre szórakozás, kikapcsolódás, tájékozódás és töltekezés — úgy gondolom, hálás kalaplengetéssel üdvözölhetjük az Egyszer a földön íróját, Báthori Csabát mindazon kvalitásokért, melyek a műfaj igazi művelőjéből nem hiányozhatnak: félelmetes tudás, tudós alázat, rettenthetetlen kíváncsiság, tapintatos szemérem, férfiúi komolyság, nőies részletező hév, bátor asszociáció és következetes érvelés.

 

Olvassák, kérem, e karcsú, alig hétszázharminc oldalas könyvet: talán e nyárra épp elég!
 
 
 

 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter