Vidám bestiárium




 

Már a kötetcím kapcsolódási lehetőségeket hoz létre Dsida Nagycsütörtök című, allegorikus költeményével. Ahogyan Dsida tekint végig a váróterem elnyűtt arcain, melyek apostolokká szentesülnek a szemében, úgy lapoz és néz körül Halmi Tibor is az európai és kultúrtörténetben. Ezt az alcím is megerősíti, miszerint a kötet „vidám bestiárium a magyar néplélekről.”

 

A nyelvezet depoetizált, mentes minden manírtól. A kultúrelmélettel való párbeszéd mentén Szabó Marcell, a történelmi személyek megszólaltatása révén Vajna Ádám vagy akár Vas Máté, az abszurd és groteszkhez való viszonya mentén pedig Nemes Z. Márió poétikájához kapcsolódik. Például Az őstulok árnyékában című vers Z-kategóriás, disztópikus horrorfilmek hangulatában kísérli meg utólagosan korrigálni a történelmet, ahogy „Göring arcát/ megették a zsidók,/ és a germán szellem/ őstuloknak csúfolt marháiból/ három napon át lakmározott/ a frissen megalakult/ ENSZ-főtitkárság.”

 

A kötetet két vers keretezi, melyekben az utazás és várakozás zaklatottsága uralkodik, de a végén minden a helyére áll egy kósza fénysugár dorombolásától. Az első ciklusban a történelem és a filozófia karöltve kelnek útra, hosszasan paroláznak Nietzschéről; parafrazálják, (félre)értelmezik, csak épp szóhoz jutni nem hagyják. Ezen a karneválon megfordul mindenki, aki számít: Foucault, Dürer, Bosch, a Kraken, de meg a G.I. Joe-k is.

 

A második ciklus egyetlen hosszúversből áll, melyben egy arisztokrata „hungarus” látogatja meg Nietzschét, aki a kötetben eleve hangsúlyos szerepet tölt be. A filozófus mindvégig a zene irdatlan erejéről beszél, de sajnos az arisztokrata botfülű, így nem jutnak egyről a kettőre. A harmadik ciklusban pedig személyesebbre vált a hangnem, mert mit ér bármely teória, ha az ember nincs ahol éjszakázzon Budapesten?

 

A várakozás, a türelem és a megérkezés izgalma végigkísér a verseken: célba, vagy akár hazaérni, utolérni a világtörténelmet, behozni minden késést és funkcióval bélelni ki a várakozással eltöltött időket. És mint minden váróteremben, halk zene duruzsol, nem pontosan kivehető, de vélhetően Wagner. Mint döntő csata előtt, a gyerekszoba padlóján felsorakoznak egymással szemben a játékkatonák. Viszont a játszma gyakran vérre megy.

 

 

Halmi Tibor: Utolsó csatlakozás. FISZ – Apokrif, Budapest, 2019.