Visky András könyvbemutatójáról




A marosvásárhelyi költő, Visky András legfrissebb verseskötete Nevezd csak szeretetnek címmel jelent meg a Jelenkor kiadónál, melyet november 17-én mutatták be a marosvásárhelyi G. Caféban. A könyvről Kovács András Ferenc és Markó Béla költők kérdezték a szerzőt.

 
Ráhangolódásképpen, a szerző felolvasta a Két sírkőre című versét, mely 2014 januárjában keletkezett, ezt követően a moderátorok a költészethez való viszonyáról kérdezték a meghívottat. Arra a kérdésre, hogy az ember miért foglalkozik versírással, Visky András frappánsan azt felelte: „Nem én foglalkozom versírással, hanem a versírás foglalkozik velem. A lélek lélegzetvétele.” De vajon van-e értelme még a versek írásának egy olyan világban, ahol az emberek alig olvasnak verset?

 

 

 
A szerző cáfolta az állítást miszerint nincs igény a versekre; szerinte az emberek napjainkban is szívesen olvasnak verset, de főleg hallgatni szeretik. Nagy jelentőséget tulajdonít ugyanis, a hangosan felolvasott versnek. Úgy gondolja, hogy verset csak hangosan, drámát pedig csak egy ültében szabad olvasni. Talán ez ahhoz is vezethető vissza, hogy a költő családjában fontos rítus volt a versfelolvasás.

 
Tervezőmérnökként kezdte életpályáját, így alkotóként azokhoz az emberekhez tartozik, akik nem állítják szembe egymással a reáliákat a humaniórákkal, vagyis az egzakt tudományokat a lélek tudományaival. A versírás mindenképpen az egzakt tudományok része, Visky András szerint. Pontosságra kell törekedni, és ha ez sikerül, akkor a szöveg nyomokat hagy bennünk. Markó Béla megjegyezte ennek kapcsán: a vers a verbális kommunikáció 7 százalékából alkot 100 százalékot.

 
 

 
A továbbiakban szó esett arról, hogy milyen összefüggések fedezhetőek fel Visky András eddig megjelent kötetei között. Markó Béla észrevétele szerint párhuzamba hozható a Nevezd csak szeretetnek és a 2008-ban megjelent kötet, a Gyáva ember szeretsz. Ennek kapcsán szóba jött a kötet névadása. A szerző javaslata először a Bible black (Fekete biblia) volt, mivel a könyv lényegében egy biblia-párbeszéd. A kiadó viszont nem értett egyet Visky András elképzelésével, úgy gondolták nem jó ötlet angol címet adni a kötetnek, és végül Csordás Gábor javaslata volt a Nevezd csak szeretetnek cím. A költő beleegyezett mondván: „Ez a cím annyira lehetetlen egy ilyen könyvhöz, hogy biztos, hogy ez lesz”.

 
 

 
A 64. Shakespeare-szonett kezdősorára című vers felolvasása előtt, szó esett a kötet szerkezetéről. A kötet tartalmaz egy olyan dramaturgiát, ami felajánlja az olvasónak, hogy elejétől végig olvassa el, könyvként, mintha regényt olvasna, és azután fedezze fel különállóan a verseket. És talán amit a leginkább közvetíteni akar, az az, hogy magány nincs, mert mindenütt ott van az Isten.

 
A versdivatok jöttek és mentek, a pátosz helyét átvette az irónia, de Visky András költészete változatlanul mai és modern, mint a 90’ évek elején. A beszélgetést és felolvasást követően dedikálással zárult a rendezvény.

 
 
 

 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter