Y, avagy a posztszocialista irónia




Irónia, heves társadalomkritika, a tömeg- és internetkultúra eszköztárának felhasználása, színbeli, motívumbeli kontrasztok: többek között ezekkel lehetne röviden leírni, mi jellemzi a most huszonéves képzőművészek munkásságát. A MODEM XY című tárlatának kurátorai, Éliás István és Kónya Ábel a fiatal festészet minél átfogóbb spektrumát szerették volna kidomborítani magyar és lengyel alkotókat is bevonva szelekciójukba.

 

Éliásék koncepciója szerint a vasfüggöny leomlása előtt jóval szorosabb viszony fűzte a két nemzetet egymáshoz, és ennek mostanra mindössze halvány emléke maradt. Ezen elgondolás, véleményem szerint, mondvacsinált, hiszen a mai napig számos „gondolati és érzelmi csere” folyik Magyarország és Lengyelország között (pl. Visegrad Fund). Az XY, úgy vélem, a jelenlegi hazai külpolitikai attitűd nyilvánvaló lecsapódása, miszerint „manapság mindenki Nyugatra tart”, ezért ideje lenne Kelet felé is nyitni. Ám befolyásolja-e a tárlat befogadását e (számomra zavaró) felismerés?

 

William Strauss és Neil Howe generációelmélete szerint az Y generáció tagjai ’80 és ’95 között születtek, s életük csupán kis hányadát töltötték a rendszerváltozás előtt, vagy éppen utána születtek – esetünkben Kelet-Európában, ahol a kommunista rezsimek leváltását követően a megszokott ideológiai és politikai elnyomás megszűnt létezni, felpezsdült az információáramlás, a térség országai a társadalmi elfogadás és demokratizálódás felé lökődtek.

 

Talán optimista hangvételű munkákat látnánk a kiállító művészektől, amennyiben a ’90-es évek legelején már alkotóképesek lettek volna. Ám a köztársaságok radikális átalakulásának, szélsőségesedésének, a globális-nemzeti tengelyek kiélesedésének korában értek felnőttekké, amikor a virtuális dimenziók sötét oldalai is egyre nyilvánvalóbbá váltak/válnak, így alkotásaikon az a fajta (ön)ironikus hangvétel mutatkozik meg, mely a posztmodern öröksége, de tagadhatatlanul a metamodern sötét humorának, éles kritikusi attitűdjének terméke.

 

Ezer Ákos enyhén homoerotikus képe, Karolina Jabłońska kínosan a fogkrémreklámok vigyorgó arcait idéző önarcképei, vagy Verebics Ágnes Rebellis creatura c. portréja, melyen egy napszemüveges alak nyújtja ki pökhendin magyar zászlóba csavart középső ujját; mind az Y generációs festők azon élményeit-érzéseit örökítik meg, melyek a térség huszonéveseinek sajátjai. Így a posztszocialista tárgykultúra és környezet, a kisebbségek helyzetének tisztázatlansága, a nemzeti öntudat elmélyülése, a társadalmi elvárásoknak való megfelelni akarás. A társadalomkritika globálisabb szinteken képviselteti magát például Wiktor Dyndo Az internet hazudik I-XX. című sorozatával vagy Juliusz Kosin megnyugtató, meditatív, mégis fenyegetően kies jégtabla- és fjordszerű képződményeket megjelenítő tájképeivel.

 

Ezeken túlmenően a szürreális, a groteszk, az egyéni magány is felsejlenek a tárlaton, így Orr Máté, Radoslaw Szlezak vagy Agneska Wielewska képein. A kiállítás, főleg a digitális kultúra csapásirányán haladva, olyan témákat is körbejár, miszerint a virtualitás korában mitől lehet továbbra is választás egy hagyományos médium, a vászon. A digitális univerzum pillanatnyiságával szemben a festészet permanenciát szül, ugyanakkor az „elavult” vászon mellett való döntés szintén ironikus gesztusként könyvelhető el, mely utóbbi nyilvánvaló Naomi Devil a netkultúra és a klasszikus festészet vizuális motívumait összemosó darabjain.

 

Végezetül a fenti kérdésre a válasz: a kormányelvektől áthatott kiindulópont számomra, a tárlat körüljárása során elhalványult, köszönhetően a kiváló alkotásoknak. Külön örömet jelentett, hogy nagyjából azonos mértékben képviselték nők a legfiatalabbakat, mint férfiak. Emlékezetes és színvonalas szelekciót kap tehát, aki meglátogatja az XY – Újgenerációs lengyel-magyar művészet című kiállítást.

 

 

Kósa Gergely: 4 per három

 

 

Könyv Kata: A Részben egész-puha képek sorozatból

 

 

Paulina Stasik: Test

 

 

Bajkó Dániel: Aszterión háza III

 

 

Vrebics Ágnes: Rebellis creatura

 

 

Agnieszka Wielewska: Cím nélkül

 

 

Jagicza Patrícia: Káosz Harcos

 

 

Wojciech Szybist: Átváltozás

 

 

Juliusz Kosin: Fjord

 

 

Orr Máté: Asztal

 

 

 

 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter