.svg)
Szöllősi Mátyás képes útiesszéi a világ különféle pontjairól, Kárpátaljától egészen Indonéziáig.
Bár a helyiségben intenzív fertőtlenítőszag terjeng, a piszkos linóleum, a talán soha le nem takarított ablaküvegek, és a különféle, itt-ott heverésző orvosi eszközök nem túl bizalomgerjesztőek.
A látvány negyedóra elteltével kezd aggasztóvá válni, mert a finom, halványszürke szín kezd egyre sötétebbé válni odafönt...
Abban, hogy fotózni kezdtem, Erdélynek és az ott megismert számos embernek van az egyik legmeghatározóbb szerepe.
Beszéd közben előrébb hajol, ismét kutakodni kezd az asztalon, majd fölemel egy képet, amin egy fiatal nő látható egy szikár férfi mellett. Mögöttük kert.
Hajnali öt óra múlt. Teljesen sötét van. A sátor bejárata előtt állok, onnan figyelem a balra, srégen fölfelé futó hegyoldalt; kis, világító pontok araszolnak rajta.
Látom, hogy a Segara Anak még most is tompán fénylik, és a domboldal fűszálait hevesen mozgatja a szél; mintha az egész kráter ringatózna alattunk.
