Nincsenek kellemes emlékeim elemista koromból.
Annyi se marad, hogy a bauxitbánya mélyvörös lenyomata kirajzolódjon a domb oldalában, de még ebben a színtelenségben is felragyog néha annak az óriási testnek a hiánya, amit onnan kitermeltek.
Októberi kora reggel volt, didergős és kába, a völgyben a házak közt lomha köd gomolygott.
Anyám halála után számos érdektelen, de heves dolog történt, ami miatt öt hónapra az elmebetegek számára fenntartott kórházba kerültem.
Nem telt el még egy perc sem, mikor az egyik ház felől zajt hallottam, aztán egy alacsony, idős nő jelent meg a vaskos fémkapuban.
Pálinkával köszöntik egymást. A tepertős pogácsa harapdálása közben már feljönnek az egykori tanárok.