Száz év kaland – Kántor Lajos és Láng Gusztáv közös kötetének bemutatója

Csütörtökön, április 12-én került sor a kolozsvári Minerva-ház Cs. Gyimesi Éva termében a Láng Gusztáv és a nemrég elhunyt Kántor Lajos által közösen szerkesztett kötet bemutatójára. A Száz év kaland a korábbi, két kiadást megélt Kántor-Láng kézikönyvének egy folytatása. Az 1944-1970-es időszakot tárgyaló tanulmánykötethez képest egy szubjektívebb, több műfajban létrejött gyűjtemény. Dávid Gyula, Markó Béla és Hajdú Áron beszélgetését Tibori Szabó Zoltán vezette fel.

A jelen lenni nem tudó Láng Gusztáv levélköszöntője nyitotta a rendezvényt, melyet a szerkesztő, Dávid Gyula olvasott fel. Az a száz év, amelyről a mű beszél, semmiképpen nem volt magányos, írja Láng, közös, közösségi irodalmi kalandozás volt ebben a többnemzetiségű, többnyelvű Erdélyben, ahogy a gyűjtemény létrehozása sem volt ily magányos, az aranyjánosi verseny, a baráti vetélkedés, az egymáshoz méltóvá váló vetélytársiasság határozta meg. Jó volt ebben a munkában „csendestársként”, szerkesztőként részt venni, teszi hozzá Dávid Gyula, s megjegyzi, az első kötet óta sokat változott a romániai magyar irodalom fogalma. Ma már nem lehet kizárni azokat ebből a kánonból, akik „odakint váltak íróvá”, Dragomán Györgyöt, Szabó T. Annát, ide tartoznak Csíki László eltávozása után született művei, ugyanúgy, ahogy Cs. Szabó László emigrációban létrehozott munkái.

Sok továbbgondolandó kérdést vet fel a kötet szerkezete, fejezi be, s át is veszi a szót Markó Béla három, számára fontos kérdést kiemelve: lehetséges-e megismételni egy, az 1971-es kiadáshoz hasonló művet, hasznos-e (nosztalgiából?) továbbírni? Lehetséges-e ma Erdélyben egységes magyar irodalomtörténetet írni? Lehet-e ma erdélyiségről, erdélyi magyar irodalomról beszélni?

Tovább lehet írni, csak más formában, állítja, talán úgy, ahogy Kántor Lajos és Láng Gusztáv tette, szövegeket, szerzőket gyűjtve ebbe, s nem annyira személyek mentén vizsgálni az irodalom ezen szegmensét, sokkal inkább elvekben, eszmékben, irányzatokban megragadni a romániai magyar irodalmat. Hogy mennyire egységes egy ilyen irodalomtörténet? A különbségek érzékelhetőek, Láng szemében mintha problematikusabbnak tűnne az ízlés és az értékrend kérdése, sokkal többször kérdez rá az erdélyiség mibenlétére is.