.svg)
Egy alacsony, őszborostájú segédmunkás toppan be a Barul Verdé Cafe Bar nevezetű kocsmába.
Az uszonyszerű talpakban végződő lábakkal rendelkező emberforma lény ceruzát szorítva a kezében, oldalra dőlve lebegett a vízben.
Hosszú szombat délutánokon a verandán ültünk egymás mellett, te kappadókiai bort szürcsölgettél, lassan ízlelgetted szádban a kortyokat, én pedig a szandálból kilógó lábujjad figyeltem...
Hári Csabi egyre elégedettebb, magabiztosabb mosollyal vette tudomásul, hogy a szakáll és a design-borosta kezd kimenni a divatból.
Formák nélküli, korlátlan tér. Testérzete nincs, csak a légzés áramlása utal a világ létezésére. Időtlen, ragyogó tudatosság.
Bolondnak vélnek, valahányszor elmesélem, hogy azon az éjszakán, ott Borg felé félúton, az olajosan csillogó vonatsínek között, egy fél fekete eb loholt.
