.svg)
Mire elkészülnék, a lakásban nem lesz senki, / messze járnak már, kiket szerettem, / hajuk rég megőszült, ruhájuk csupa folt, / nem tudtak tovább várni rám, hajtogatják.
Halj meg, / s jóllehet téged már hidegen hagy, / felgyorsul körülötted az ügyintézés.
ketten gereblyéltünk apám és én / a kupacokat talicskára tettem / s hátravittem a ganyédombra / kicsit fölöslegesnek tűnt ez az egész
Ülőketrón, kefejogar – / uralkodom alattvalóimon. / Béke van. És bőségzavarban vagyok.
magad sem tudod, de húsz év / múlva sejted már, hogy miért / menekültél otthonról, simogatom / a talpad, ahogy kiskorodban,
Hogy mit találtam én Keres Emilben, / amikor Galántán meglátogatta / a gimnáziumot, s átszellemülten / felolvasta Radnótinak kevésbé / ismert, remek költeményeit?
