A teljességből kiválva / és boldogulni, ahogy lehet, / fölkészült lenni már másnap, – / születésnek nevezitek, / én meghívásnak.
hangosan tapsoltunk: / így tettük hallhatóvá a láthatatlan munkát.
kolozsvár te nagy fertőzött város / miért vagyok dühös mondd / ha muszájból kimozdulok / miért vannak tükörképek / a pocsolyákban is
De hogy milyen reggel volt, az is, Pista bácsi, / indultunk volna, mentünk volna haza innen / oda, a városodon át, a városon, ahol pár évig / én is, igen, mentünk volna tehát, indultunk
A lakatlan és nonfiguratív börtön, / amit egyszerűen csak szabadságnak nevez / a duplagondol bűvöletében élő elme, / folyamatos ostrom alatt áll.
távolról / a seprű puskának / a szemeteskuka / hullának látszik