.svg)
időzítés
ott van még a holnap
és visszanézünk immár beletörődve
talán lehetett volna másként
de lehetett volna rosszabb is
van ez így néha
megtettem, amit megtehettem.
visszatérni, összeszedni a darabokat,
eltenni holnapra, valamit összerakni belőle.
hosszan kanyarog az a visszaút,
számomra ismerős, mezei útvesztő
a közeli erdő mezsgyéjén.
láttál már embernagyságú selyemkórókat,
ahogy okádják magvaik?
amikor még az elhaló rózsaszín virágjaik
ragadós nedve hosszasan marasztal
lepkét, méhet és némelyikük
csak úgy szabadul,
ha leszakad a lába.
lehetne ez is egy metafora,
de nem az.
selyemszőrgombócok úsznak a fényben
s esnek a magas fák árnyékcsapdáiba,
majd idővel elnyelik őket a földnek mély gyökerei
talán meg kellene tanulnunk
ezt az árnyékbukdácsolást
ahhoz, hogy repülni tudjunk,
mert azt tudjuk, hogy a mindenség ott vár,
és befogadja azt, aki bízik benne.
lehet, csak meg kell tapasztalni,
hogy mi lesz. kipróbálni
a szabadesést.
átfordulni és zuhanni.
lehet, hogy rajtam most a sor.
amikor megöltük a pókokat
Kiönti a rozsdás vizet a tálból
A nap
A kutya nem ugat
Most éppen azt nézi
Ki érkezik a keskeny vágáson
Lassan lépdel bele a vízbe térdig
Majd derékig elmerül
A hullámok alatt
Tompul a siófoki járat
Csendet hasító sikoltása
Vele tompul minden
amit magunkkal hoztunk
Hogy itt majd végigbeszéljük
De csak tapodjuk mint az iszapot
A lábunk alatt
És a vízből kijövet
Még le is mossuk magunkról
A megbocsátás helyett minden
Este alászállnak a pókok
Őket sem zavarja a cigaretták füstje
A bor s a sör fogy
Mi időt nyerünk
Aztán a szoba csendjében
A pókokat leölve
A testek egymásnak simulnak
a gyakoriság szabályai
ha én hasogatom a fát,
akkor van egy lusta férjem.
ha puffad a hasa,
akkor az ital megölte a máját.
ha inkább máshol lenne,
hogy ne lássam,
akkor büdös neki az otthon.
ha együtt ebédelünk,
sótlan az asztali áldás.
ha létezik mennyország,
akkor egyikünk már a poklot éli.
ha isten büntet,
akkor túlságosan szerettünk
valamit vagy valakit.
ha ülünk a ház előtt a padon,
és egy galamb leszáll,
majd idegesen lépdel fel-alá,
akkor élelmet keres.
ha nem éhes,
akkor csak átmozgatja a lábát.
ha egy betegség lábzsibbadással kezdődik,
akkor csend lesz mihelyt
az utolsó lélegzet elhagyja ajkait,
és az is meg fog törni.
addig is,
ha a nap égeti a nyakad,
akkor én mindig hátradőlök,
hogy eltakarjam az árnyékommal.
