.svg)
Ott állt az a két férfi az esőben, / kabátjukra, mint őrült pointillista festő, / az eső egyre több rétegben pettyegette / átlátszó cseppjeit.
Nem raj ez, csak vérágas / szemű egyedek. Nem magamért / jöttem, s a felázott, / kartonszerű ég nem az otthonom.
A szolga kiszolgált, / a valóságot ismeri, / mint az álmot, / ami nincs, és érzéketlen
hogy inkább aludnék heteken át / lenémított sötétségben / kilocsolnám az összes tintát a szemközti fákra / szórják vissza belső vakságomat
A tanár néni bejelentette, / hogy ma van a Magyar Kultúra Napja, / és ebből az alkalomból a Himnuszról / fogunk beszélgetni.
Isten szeme mindent lát, az ezeréves lundi dóm felett gomolygó felhők mögül cérnaszálon függ remény szárnyú sirályom és észbontó sikítással kémleli a szűkre szabott horizontok mögé temetett jövőm.
