Itt van az alkalom, / hajóra szállunk: / kiszáradt medrére lelt / a kísértet-folyó
Akinek szervíroztam, nem tunkolta föl. / Azt mondta, már nem éhes.
Menetelünk a hóban, / ragyog a deres reticella a fákon.
De mikor a Hold hideg és fényes / teste vérgyilkost először nemzett, / a körték húsa megcsorgott az ágon, / és magházuk köré penész költözött
olyan mint amikor egy hangszeren játszol / és a hangja odacsalogat egy madarat / olyankor be kell csuknod a szemed / hogy a madár ne szökhessen el
Repülni késztet a belső látomás, / de a szél dermesztő.