.svg)
a tél, mint a műhold, fekete tekintettel a háztetőkre meredt
A szarkák poklában nincs idő. A szarkák poklában nincs jövő.
ma tudom a kövek hol hevernek hidegen és válogatatlanul
Aludtál-e már olyan ágyon, hol csak a magány ölelt vágyón?
Meg se hét, de meg se hat, Meg se éled önmagad
Mert higgyék el, Elvtársak, én soha nem akartam körszakállt növeszteni.
