.svg)
Itt van az alkalom, / hajóra szállunk: / kiszáradt medrére lelt / a kísértet-folyó
hirtelen Valér meleg, érdes kezét éreztem a vállamon. Odafordultam hozzá; tudhattam volna, nem Valér az, hanem a lidérc
Akinek szervíroztam, nem tunkolta föl. / Azt mondta, már nem éhes.
„Legyen rend és legyen káosz!” És lett Boole és lett Baál, mert a Promptok Ura maga a végtelen bölcsesség.
– Ami elveszhet, csak vesszen – mondta –, azért nem érdemes hisztériázni.
Menetelünk a hóban, / ragyog a deres reticella a fákon.
