.svg)
keresztútnál
a buszmegálló csendje
az éjszakába fúlt réteken
ott, ahol két út összeér
csontfehér fátyol,
vajsárga csont
régi kötél
„szerettem. férjhez ment”,
mondja, s én
bólogatok
a buszsofőr nem látja
felszállok,
otthagyom
a pléhkereszt alatt
a füvet zörgeti a szél
ott, ahol két út összeér
kórház
a test kapuit minden nap felfeszítik
hideg kezekkel tejüveg szemű nővérek
és kávészagú orvosok
a gépek altatódalt pittyegnek,
és a rácsos ágyak között
a falakról lassan csöpög az idő
a zuhanyfülkében nincs függöny,
de van helyette ablak
bámuljuk egymást, mert mást mit is
egy percre sem vagyunk meztelenek
tekintetekbe, kitöltött kórlapokba, a
vérvételek zúzódásvirágaiba öltözünk
az éjszakai műszak némán lépked
nyöszörgéstől nyöszörgésig
döfésre emelt lázmérővel
az éjszakák itt ugyanolyanok, mint a nappalok
csak a csendben jobban hallani, ahogy
kártyát keverget a halál
Dénes Anita 1998-ban született Kolozsváron. Magyardécsén és Marosvásárhelyen nőtt fel. Jelenleg a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarának hallgatója.
