[Státusszimbólum] (versek)

[Státusszimbólum]

Als Statussymbol

…hosszú időbe telt, amíg a rengeteg erdők lakójának fejszéje a falvak és városok világát megalapozta…

Ludwig Preller

Státusszimbólum mindazoknak, akiknek erre már nincs szükségük: a Dacia odavitt minket.

… s akiket odarendelt Kristyórba, a boldogságos anya román pásztorának!

Ránk hagyták a legeltetés kötelességét, ahogy a lekaszált fűre egy istálló vagy csűr hagyja

ráhullni a fényt. A csermelynél Agafia Carpați-csikkeket raggatott össze a nyálával, és kiszívott

belőle mindent, amit csak ki lehetett. Maguktól megfejve a tőgyek, s kiisszuk az edényekből

a legzsírosabb tejet. Ez jól jött a hasunknak, el is aludtunk, mintha elringattak volna.

Mi, Románia utolsó mokánjai, istenemre mondom, nem ferdítek,

habzó bajusszal s nyivákolással űztük ki az erdőből a farkasokat és a medvéket.

Egyikünk eltörte a sípcsontját a halastónál, és elpityeredett, mint aki

szánalmas és szánnivaló meg szenved. Úgy ültünk egy órát, mint valami nőstény béka

meg hímbéka, s még a teheneknek is összeakadt a lábuk közben, a kolompok hangosan

csörömpöltek, s a pásztorok észre, de észre nem vették volna, hogy a csorda elveszett.

Státusszimbólum mindazoknak, akiknek erre már nincs szükségük: a Dacia visszavitt minket.

Kicseleztük a belénk csimpaszkodó kullancsokat a fejszével, miután átvertek s leitattak

a kocsmában, a falu bolondja is ott volt, akinek a fejszéje ottragadt a bikkfában a civilizációval

szembefordítva. Rőzsét dobtunk a szikrákat hányó tűzre, késő éjszakáig, s azon túl is.

Kéregbeszélgetés II.

Gespräche mit Baumrinden II

Sose vetted be, hogy Borisszal álmodom,

zöld paszternákmezőkön járva. S nem

érdekelt, mi lehet a sajtos

gombócok kaporízében, vagy hogy

mit tud a petrezselyem a lélekről.

Sosem gondolkodtál az erdélyi almákról,

és hogy miért tartják őket a kihűlő földben,

sem a gombán, amit Majka lefagyasztott és elsózott,

sem a szilván, a pálinkán, az ükapámon vagy a

patakparti fakereszten. Retekről retekre,

hagymáról hagymára elnézted ezeket.

Bodzavirágot sohasem hagytál a szobámban,

hogy napfoltokban száradjon a bodza.

Senki sem harapott bele Andrei háromszög alakú körtéibe,

amelyeket az út széléről gyűjtöttem,

sem a keserű birsalmába, mint Emil, a holló.

Sosem rágicsáltam a kenyér sötét kérgét,

a marmaládét, amit anyám hozott,

az éretlen dió fehér belét,

amelynek héját körömmel le lehet kaparni.

Nincsenek hülyeséggel bepiszkított falak,

amelyek olyanok, mint valami zöld héjak.

Sosem vettem úgy, hogy az alma hajtása

Föld lehet, sem úgy, hogy egy alma lenne a nap,

nem engedtem a babonáknak,

egy almahajtást addig csavargattam, amíg leszakadt,

hogy meghatározzam azon nap körüli forgások számát,

ami még hátra van a pályádból.

Újra s újra beledobtad az almacsutkádat

a komposztba. Sose számítottál arra,

hogy a kutya a szomszédban úgy harap

a cseresznyefába, hogy fél füllel úgy fest,

akár valami rövid cseresznyehajtás.

Sosem viszketős a hátad, nem kell

a csipkebogyó, sem az íz, sem a lekvár.

Sosem próbáltad

a hátfájós spárgatépést,

amit csalánnal lehet kiűzni,

amíg a csalán helyettesíti a spenótot,

medvehagyma a fokhagymát.

Soha a hagymalopás után

fekete darabkával a nyelveden, fekete átkokkal istenhez

nem beszéltél, hogy kevés a víz, ami kimoshatná a foltdarabot.

Szilézia angyala téged sosem látogatott meg,

ahogy engem, beváltható üvegek szedése közben.

Miért van az, hogy mégiscsak beszélsz,

mint én a bogárnak a kéreg alatt,

parányi szavakban, parányi léptekben.

SZÁVA CSANÁD fordításai

Alexandru Bulucz 1987-ben született Gyulafehérváron, itt élt 13 éves koráig. Egyetemi tanulmányait a Majna menti Frankfurtban végezte. Költő, író, kritikus. Első kötete 2016-ban, második verseskötete 2020-ban jelent meg. 2022-ben elnyerte az Ingeborg Bachmann-díjat. Berlinben él.

‍