Otthoni part, / oly keveset mondtam el neked, / oly sokat énekeltem rólad.
Szegény Irimia! A véletlenek micsoda tréfája sodorta őt, a Jalomica megyei parasztfiút a Lazăr gimnázium mondén fiúosztályába?
néha / amikor az égen három-négy ufó villogott egyszerre / hallottam ahogyan Marinaș folyton keresztet vet a nyelvével
Fennhangon olvasnám e verset odakinn – / havazások fényeiben.