bár van kocsid / időd is volt / mégsem jöttél velem
Kinyújtom a nyelvem, mint egy teve, hogy lenyaljam az izzadságot a bajuszomról. Abból állapítom meg, hogy ittam-e elég vizet, hogy mennyire sós.
Amikor nem volt semmi dolgom – és ez egy idő után egyre gyakrabban fordult elő –, sétálgattam az ipari parkban, felmásztam a csarnok tetejére, és fotókat készítettem a Királykőről
Nos, te és én. / Ajkunk között nő a szenvedés évszaka – / új prófécia a proletár fantáziánk számára.
Egyetlenegyszer jön le velem reggelizni, és kiábrándul, hogy szupermarketből van az étel. Müzlis joghurtot eszik, én visszafogom magam, hogy ne lakmározzak be a püspökkenyérből.