Hadat üzenünk a szélnek: egyedül vagyunk, mint egy távoli líbiai törzs, egyedül, ugyanúgy elveszettek.
gin gin te rossz fa te hajthatatlan vessző télen / rakásba gyűjtöd a merev hullákat
Fennhéjázón beszélsz / a kommunikációmentes csillag / törekvő tábornokaként
Szóltak neki, hogy várják a beszélőn, látogatója jött. Újra láthatja az anyja tekintetét az üveg mögött.
ha panorámafotót akarsz csinálni Pristinában / néhány ablakot pucoló nő is / szerepelni fog a képen
Miközben átsétál a csendes szobákon, egyik kezével végigsimít a falon, mintha megállíthatná vele a ringatózást. De semmi, sem a falak, sem a padló, sem a lába nem marad egy helyben.