Versek

Kancsura István: Kompozíció I. (1968)

‍

Szeptember

(September)

Összegyűjtöm idegen

emberek pupilláit,

és üveggolyóst játszom

tágas termek tükrein.

Barnán meg kéken gurulnak a szemek

a goromba ünnepélyen.

Vénen akár a föld, a szívem már

minden tükörből a magányba hullt.

Éjszaka.

A redőnyök nyitva állnak.

A város fénygirlandokat szór be,

fénykoronát tesz,

bearanyozza a tüllt.

Egy résen át

láthatóvá válik a boldogság.

A lélegzet, amely rád száll,

rajtunk átvonul.

Távolságok

szemtől szemig

szemtől szájig

szájtól szájig

szájtól kézig

kéztől kézig:

a távolságok

lefordíthatatlan mértéke

kimér bennünket.

Ellenállni a látványnak.

Másfelé nézve látni.

Oda nem figyelve hallani.

Észrevenni azt,

ami felmutatva

nem lesz láthatóvá.

Éles szélben

(Hart am Wind)

Nem játszottam golfot, sem

biliárdot, és nem idomítottam kutyát.

Sohasem vezettem nehéz motorkerékpárt,

és nem vitorláztam éles szélben.

És néha cserbenhagyott

a bátorság,

hogy kiálljak egy-egy szó mellett

mint felhő meg erdő.

De egyre gyakrabban

látok már bele

felebarátaim gyermek-

arcába.

Fény

(Licht)

Vannak mondatok

amelyek gyógyítanak

és napok

amelyek könnyebbek a levegőnél.

Van egy hang

amelyet újra felismerek

mielőtt még

szólítana.

Hallótávolságon kívül

(Ausser Rufweite)

Éjfél felé egy motoros

robog el jódlizva

az ablakom előtt.

Nyitott sisakkal

mintha csak vidám

háborúba vonulna.

Miként lehet az

hogy valamivel később

rám ijeszt az égő

cigarettapapírom hangja?

Stratégia

(Strategie)

Az álom

tapétamintája, lándzsás

levéldísz. Aztán

az újabb próbálkozás:

nevetéssel legyőzni

a nappalt. Vagy

hátsó lábakon ülve,

kivárni az éjszakát.

Akár a nyulak.

Vadászat

(Weidwerk)

Szimatot kapni,

egy szó, egy mondat szimatát,

amely valóban azt akarja,

hogy kimondják.

Ez már vadászat,

és szenvedély.

És sokáig

eltarthat.

Archeológia

(Archäologie)

A jó állapotban fennmaradt ember,

akire a tőzeg-

fejtők bukkantak,

homlokában egy vas hegyét

hordozta, amely

a megtaláló szeme fölött

újból

fájdalmat idézett.

Szabotázs

(Sabotage)

A naptárakból

kilapoz az idő.

Fekete napok,

kevés a piros.

A nyomdák

ellenünk dolgoznak.

Békében élni

(In Frieden leben)

Az ébredés partján

egy férfi a lábam elé

dobta

vizes kesztyűjét.

Fölemeltem

és száradni tettem

a fűtőtestre.

Make up

(Make up)

Kifestjük

szempillánkat

szemünk előtt

fátyol.

Ami felénk száll,

az fönnakad

a hálón,

a fátyol

tagolja

a látást.

A hálószemek mögött

némely dolog

elviselhető lesz.

Kikötőváros

(Hafenstadt)

A parton

világító gombostűfejek alatt

alszik a város.

Valamennyi lámpa alá

egy alvót

képzelsz,

hozzátársítod a tükröződő fényeket,

az alvót a tóban,

tengerzöld haját

a vízi lámpás alatt.

De reggelre

kialszanak a fények,

és odalátsz

a kőfejtőre a hegy közelében.

Ólom fekszik a tóban.

És a moszat hajfürtjei.

BENŐ ESZTER fordításai

Klaus Merz svájci költő és író. 1945-ben született, Aarau-ban. Szépirodalmi munkásságáért számos díjjal tüntették ki, többek között a svájci Schiller Alapítvány nagydíjával (1997), Bázel város költészeti díjával (2012), valamint 2016-ban a Bajor Szépművészeti Akadémia Rainer Malkowski-díjával.

‍