.svg)
Formák nélküli, korlátlan tér. Testérzete nincs, csak a légzés áramlása utal a világ létezésére. Időtlen, ragyogó tudatosság.
Bolondnak vélnek, valahányszor elmesélem, hogy azon az éjszakán, ott Borg felé félúton, az olajosan csillogó vonatsínek között, egy fél fekete eb loholt.
Aztán miféle fél kutyáról hadovál maga itten ebben az úgynevezett versében, Király?
Ágyba kényszerültem. Gyógyszereket diktáltam magamba. Abból a kevéskéből, ami maradt a háznál, valami régi betegség idejéből, mikor még volt, aki gondoskodjék rólam...
Az ajtó előtt áll. Ki akar lépni az udvarra, beülni a kocsiba, lehúzni az ablakot, cigizve hajtani az őrs felé, mint minden reggel.
Nem volt üres a koporsó, te is tudod, mondta riadtan Kitti, miközben W. Imre mellett ment a sírok között, fázósan összehúzva sötétkék kabátkáját.
