Kritikák, esszék, tanulmányok kortárs és klasszikus filmekről és mozgóképes jelenségekről, különös tekintettel a magyar, román és európai filmművészetre; beszámolók fesztiválokról, filmes eseményekről.
Lassan minden évre jut legalább egy magyar filmes projekt, amely a „magyar valóság” bemutatására vállalkozik
Édes jó Istenem, hány lány, asszony álmodott a bársonyacél arcélű, tengerszemkék szemű francia (meg kicsit korzikai olasz, meg kicsit német) bálvánnyal éjjelenként!
A történet vázát filmelődjétől némiképp eltérő körülmények és konfliktusok képezik, mégis mintha ugyanazokkal a szereplőkkel történne meg mindez.
A közönség a munkafolyamat több változatát láthatta már, viszont az erőfeszítés megérdemli, hogy a neki-nekilóduló haladás mérföldkövei mentén írásos nyomot helyezzünk el.
Ahogy azt az alaptörténet minimalizmusa sugallja, Wenders filmje a slow cinema esztétikai tengelyén mozog, ezzel együtt a Tökéletes napok elhatárolódik a radikális „történettelenségtől”
A Szegény párák alapjául szolgáló kötetet olvasva azon tűnődtem, hogyan lehet egy olyan regényt filmmé adaptálni, amely jóformán alig regény