A színházi rovatban elsősorban erdélyi magyar társulatok előadásairól jelennek meg kritikák, de teret biztosít fesztivál-beszámolóknak, színházi tematikájú esszéknek, tanulmányoknak is.
Az előadás egyazon fonalra sűrítve beszél olyan témákról, mint a gyász, gyászfeldolgozás, valamint a kötődés komplexitása.
Szóval egy többszörösen előre kikiáltott ideológiai szemszögből kell figyelni a színpadot. „A szinopszisok már csak ilyenek” – gondolom én.
Stanko nagyon fiatal, talán 17 éves. Vibko valamivel idősebb. Mindketten egy búvóhelyen húzták meg magukat, egy polgárháborútól gyötört városban.
Olykor, mint Don Quijote esetében, egy kép pusztulása előtt egy egész önálló előadással tisztelegnek, ilyenkor egy, az embernek önmagáról alkotott előadásának a pusztulását is felmutatva.
Egy biztos: egyik privatizációs folyamatról sem született a 21. században irodalmi mű, még kevésbé dráma
Urbán András neve és munkássága az elmúlt évtizedekben összeforrt a magyar és nemzetközi színházi élet progresszív irányzatával.