.svg)
Szerkesztőségi netnapló: pandémiáról, szerkesztőségi életről, álmokról és irodalomról.
Megszoktam már, hogy apám félszavakkal kommunikál. Soha nem a szó a lényeg. Erőteljesen nyomja meg az első szótagot, szája vékony, mint az ívpapír. Az utolsó szótag már szinte alig hallszik.
Nagyapám a rend végén megáll, kifújja magát, megemeli tányérsapkáját, őszes kefehaján izzadság csillog. Szeme, feje kicsi, mint az egéré, hunyorítva néz.
Szóval nem indulunk nagy esélyekkel a mának, nem látni motorbiciklit, sárkányrepülőt.
Nagyanyámat a családi ház felső emeletén, az utcafront felőli szobában ravatalozták fel.
Az is elcsépelten hangzana, ha felsorolnám, mi mindent köszönhetek a Helikonnak, mennyit tanultam öt év alatt. El se férne egy bejegyzésben.
