.svg)
Szerkesztőségi netnapló: pandémiáról, szerkesztőségi életről, álmokról és irodalomról.
Anyám szerint Ildi nem kolontos, hanem kiskurva. Így, egybe. Lám, hány fiú, lám, az éjjel is hánykor ért haza. Hallotta! Hogy néz már ki. Csupa festék. Meg a köröm.
Felszívja a fehér folyadékot. Levegő ki, készen is állunk. Levegő bent, lapulunk. Hogy ki az első. Ki a soros. Miért nem a másik. Miért én. Anyánk kétszer is beszól. Még türelmesen.
A suszter, aki öreg. Tényleg öreg, a suszterek, akik még vannak, mind öregek.
Szemmagasságban a pult teteje, rajta nagy, zöld mérleg. Barna papírtölcsér, kis fémlapát, a mérlegen apró fekete súlyok. Billen a nyelv, zörögnek a barna kakaós cukorkák.
„Osztrák extrémsportoló”, írják róla a hírforrások, és mi tagadás, valóban az volt
Így lesz, így volt, egészen biztosan így volt.
