.svg)
Szerkesztőségi netnapló: pandémiáról, szerkesztőségi életről, álmokról és irodalomról.
Az egyik prózához megnyitom a Google-térképet, és kikeresem az utcát, ahol tizenötéves koromig laktunk.
Manapság, az elmúlt néhány évben, már az is öröm, ha kisebb hóemberre telik. Lehullt az első, bő egy hétig kitartó hó Kolozsváron, kisebbik fiammal azonnal nekiláttunk, három hóembert is megépítettünk
„Álmaimban Fehér a maszájok régi bőrköntösében jön felém, aztán szorosan egymás mellett haladva lépkedünk át gyepün és mezsgyén, kősivatagon."
A gombák mindenütt ott vannak: a gombák az egység. A gombák a sokféleség: mindenféle színben, formában és funkcióban megtestesülnek.
Már jó ideje készül az alábbi mondatsor, ami elvileg Petőfi Sándorról szólna, sőt: Petőfi Ildikóról is.
Szorítom anyám kezét. Megyünk iskolába. Őszelő, a tömbház előtti beton pingpongasztal tócsáiban sápadt ablakszemek tükröződnek, halványkék ég.
