.svg)
Szerkesztőségi netnapló: pandémiáról, szerkesztőségi életről, álmokról és irodalomról.
Szemmagasságban a pult teteje, rajta nagy, zöld mérleg. Barna papírtölcsér, kis fémlapát, a mérlegen apró fekete súlyok. Billen a nyelv, zörögnek a barna kakaós cukorkák.
„Osztrák extrémsportoló”, írják róla a hírforrások, és mi tagadás, valóban az volt
Így lesz, így volt, egészen biztosan így volt.
Dülöngélünk hazafele apámmal. Azaz ő dülöngél, én csak a lépést, a ritmust tartom. Bal karjával átölel, támaszkodik, én a derekánál tartom, ne legyen nagy lengése a táncnak.
Megszoktam már, hogy apám félszavakkal kommunikál. Soha nem a szó a lényeg. Erőteljesen nyomja meg az első szótagot, szája vékony, mint az ívpapír. Az utolsó szótag már szinte alig hallszik.
