Szerkesztőségi netnapló: pandémiáról, szerkesztőségi életről, álmokról és irodalomról.
Az embert mindig nyugtalansággal töltötte el a csillagtalan, zárt világállapot – nem elhagyni akarja, csak túltekinteni a mindenkori horizonton, ahol valaminek lennie kell.
A kolozsvári Dacia buszmegállóban az oszlop mögötti ház fehér falára valaki nagy, gyöngybetűkkel írta fel, hogy aștepți degeaba.
A művészet természetesen foglalkozhat társadalmi kérdésekkel, de ez nem lehet a célja és elvárt, kötelező velejárója.
Jobb lenne idejekorán készülődni. Az utazásra és az érkezésre is. Bár manapság az az öntudatos jelmondat járja, hogy nem kell beleroppanni a művészetbe
De maga az a tény, hogy nagy valószínűséggel az utolsó Hátsó ablakom írom a Helikon online-ra, hisz ez a szerkesztőség belső rovata, messze sodor saját halálaimtól.