.svg)
Szerkesztőségi netnapló: pandémiáról, szerkesztőségi életről, álmokról és irodalomról.
Így lesz, így volt, egészen biztosan így volt.
Dülöngélünk hazafele apámmal. Azaz ő dülöngél, én csak a lépést, a ritmust tartom. Bal karjával átölel, támaszkodik, én a derekánál tartom, ne legyen nagy lengése a táncnak.
Megszoktam már, hogy apám félszavakkal kommunikál. Soha nem a szó a lényeg. Erőteljesen nyomja meg az első szótagot, szája vékony, mint az ívpapír. Az utolsó szótag már szinte alig hallszik.
Nagyapám a rend végén megáll, kifújja magát, megemeli tányérsapkáját, őszes kefehaján izzadság csillog. Szeme, feje kicsi, mint az egéré, hunyorítva néz.
