.svg)
A Helikon arcélének meghatározó rovata, amely 2021 decemberéig a nyomtatott lap első oldalán indult, 2022 januárjától a lap harmadik oldalán található, immáron belső vezércikként. Az aktuális irodalmi, kulturális eseményekre reflektál elsősorban, általában esszé felé hajló irodalmi jegyzet formájában. Olykor vers vagy próza jelenik meg a vezércikk helyén. A vezércikkek túlnyomó többségét a lap szerkesztői jegyzik.
Alig kezdődött el az irodalmi „gyászév” Kovács András Ferenc marosvásárhelyi temetésével, pár hónapra rá már Szilágyi István koporsója után ballagtunk a házsongárdi fák alatt.
De őszintén, nem a magyarázat érdekel, hanem az, ki lehet-e ebből a rossz közhangulatból mászni...
Kenéz Ferenc nem tévedt le a maga választotta útról, legalábbis e sorok írójának tudomása szerint (azazhogy: egészen biztosan).
A talpas, festett díszítésű, zöld üvegpohár a magánembert idézi, nem a harcost.
Meg sem kell szólalnia, máris látom, hogy aki megérkezett, egy a hősök közül.
Arról sem írok, mily gyászosan kezdődött ez az új esztendő, hány pótolhatatlan elme, hány jó barát hagyott itt minket, a gyász nem jó tanácsadó.
