.svg)
Írók írókról – klasszikusok újratöltve! A Ráolvasás rovatban kortárs szépírók, irodalomtörténészek vallanak kedvenc klasszikus olvasmányélményeikről.
Mostanában nincs jó kedvem. Pontosabban szólva: nem érzem jól magam.
A legendák elszakadnak eredetüktől és önálló életet élve terebélyesednek az időben.
Cervantes le akar nyűgözni, és le is nyűgöz. Úgy csal lépre, hogy amennyire lehet, ragaszkodik a valósághoz, de persze tudja, hogy nem lehet, mert a valóság rágós és emészthetetlen.
Vannak az emlékezetnek megmagyarázhatatlan gesztusai.
Nem volt ez egy könnyű olvasmány, beismerem, rettenetesen drágának találtam, amikor megjelent, és aztán féláron vettem.
Ha háború és háborús irodalom, akkor nekem az Íliász után elég gyorsan Louis-Ferdinand Céline, a magányos francia fasiszta következik.
