Nagyinterjúk, életút-beszélgetések, tematikus beszélgetések írókkal, költőkkel, alkotóművészekkel, értelmiségiekkel – Erdélyből, Romániából, a Kárpát-medencéből és a nagyvilágból.
Azt gondolom, hogy az értelmiség egyik fontos feladata az állandó, építő jellegű kritikus hozzáállás minden téren, mindenhez.
Szent Jeromos híres nyomhasonlatát nem tudom kihagyni: ha követünk valakit és tartunk valahová, mi is eljuthatunk a célig, de a lábunkat nem tudjuk pontosan belehelyezni az előttünk járó lábnyomaiba.
Mivel tökéletesen tisztában voltam a betegség lefolyásával és végkimenetelével, miután túlestem a kezdeti sokkon, választhattam két út között.
Amikor elkészültek a versek, kinyomtattam mindet, majd a nappali padlóján rendeztem őket sorrendbe és ciklusokba, nagyjából fél óra alatt.
A többnyelvű költészet a poliglott mindennapjaink meghosszabbítása – nap mint nap több nyelven beszélünk, gondolkodunk és írunk.
A személyes történelem számomra nem lezárt anyag, és nem is olyan téma, amelyet egyszer „megírok”, aztán továbbállok.
bármely biológiai, szociális, kulturális szerepvállalás egyszerre beszennyezi és megtisztítja az embert, s talán azt is jól példázta, hogy a föld egyetlen élőlényének sincs a jövővel valódi kapcsolata