.svg)
Nagyinterjúk, életút-beszélgetések, tematikus beszélgetések írókkal, költőkkel, alkotóművészekkel, értelmiségiekkel – Erdélyből, Romániából, a Kárpát-medencéből és a nagyvilágból.
A tényleges történésekbe itthon mi sem láthattunk bele, a rádió mellett ülve próbáltuk megfejteni, mi is történik.
Első versemet hét-nyolcévesen írtam, emlékszem az alkotás örömére és aztán a kész mű okán érzett örömre.
Az, hogy mit gondolok az adott korszakokról, bízom benne, hogy mind benne van a filmjeimben.
Talán le kéne élnem pár évet Svájcban, ahol már több mint 170 éve nem volt fegyveres konfliktus.
Az én képzeletemben kevert műfajról van szó, emiatt kereszteltem át verasznak vagy terandának, esetleg gangesznek.
Alapvetően arról van szó, hogy bőbeszédűbb lettem. Bátrabb, közlékenyebb.
Azt gondolom, hogy az értelmiség egyik fontos feladata az állandó, építő jellegű kritikus hozzáállás minden téren, mindenhez.
Szent Jeromos híres nyomhasonlatát nem tudom kihagyni: ha követünk valakit és tartunk valahová, mi is eljuthatunk a célig, de a lábunkat nem tudjuk pontosan belehelyezni az előttünk járó lábnyomaiba.
