.svg)
Nagyinterjúk, életút-beszélgetések, tematikus beszélgetések írókkal, költőkkel, alkotóművészekkel, értelmiségiekkel – Erdélyből, Romániából, a Kárpát-medencéből és a nagyvilágból.
A 19. század elején még arról volt szó, hogy túl sok gyermek születik Európában, ennek nem lesz jó vége, de mindezt mintegy 30 százalékos gyermekhalandóság kísérte.
Épp vázlatoltam, kezdtem volna dolgozni a szövegeken, amikor a számítógépemnek meghalt a merevlemeze, és odaveszett több száz versvázlat, doktori disszertáció, miegymás.
A fragmentumjelleget, azt hiszem, inkább a munkamódszer adja: a versre várni kell, darabokban érkezik.
Máig megvan bennem a késztetés, hogy szembeforduljak vele, ugyanakkor többnyire ezt is úgy teszem, hogy az ő fogalmait használom.
Egyetlen mesterem nem volt sohasem. Mestereim sem voltak.
Szokás azt mondani, hogy a könyvek egy más világba repítik el az olvasójukat – de az igazság az, hogy a szerzőjüket még inkább.
Szándékosság nemigen volt abban, hogy nem írok verset, és azt hiszem, nem volt elegendő szándékosság abban sem, hogy írtam.
Mondtam valahol korábban, hogy ha nem hallom, látom, érzem az olvasottakat, akkor az csak egy jelentéktelen szöveg, azt nem fogom lefordítani, mert nem tudok azonosulni vele, nem tudom átérezni.
