.svg)
Az ajtó előtt áll. Ki akar lépni az udvarra, beülni a kocsiba, lehúzni az ablakot, cigizve hajtani az őrs felé, mint minden reggel.
Nem volt üres a koporsó, te is tudod, mondta riadtan Kitti, miközben W. Imre mellett ment a sírok között, fázósan összehúzva sötétkék kabátkáját.
A Herceg nevetségesnek tartotta a felhajtást. Tábornokot kivégezni nyertes háború után?! Reggel kilenc órakor?!
Nézem Zsófit. Szemben áll velem. Ő egy fejjel alacsonyabb. Arca bájos, mint mindig, alakja tökéletes – legalábbis nekem.
Most, utólag úgy érzem, nagy szerencse, ha egy budai – úgynevezett – úri fiúcska kikerül megszokott környezetéből, és megismeri a világot.
Épp a nappaliban álltam, amikor észrevettem, hogy nincs meg a fülbevalóm. Azt hiszem, virágot öntöztem. Vagy porszívóztam.
