Lengjen körül minket az ignorancia áldása, a legyintés nagylelkű adománya. Ez az, ami végül is eddig hozott. És továbbvisz még egy darabig. Át ezen a mai napon is.
Kinyújtom a nyelvem, mint egy teve, hogy lenyaljam az izzadságot a bajuszomról. Abból állapítom meg, hogy ittam-e elég vizet, hogy mennyire sós.
Amikor nem volt semmi dolgom – és ez egy idő után egyre gyakrabban fordult elő –, sétálgattam az ipari parkban, felmásztam a csarnok tetejére, és fotókat készítettem a Királykőről
És ha valamit megtanultam számos térképemből és a szelek mindig változó irányából, az annyi: a hó mindent elmond, ha van időd kivárni, amíg elolvad.
Imádtam a pikkelyeit fogdosni. A kereszt alakú csíkok olyanok voltak, mint a mézcsíkok a Dunkin Donats csokis fánkjain.