hirtelen Valér meleg, érdes kezét éreztem a vállamon. Odafordultam hozzá; tudhattam volna, nem Valér az, hanem a lidérc
„Legyen rend és legyen káosz!” És lett Boole és lett Baál, mert a Promptok Ura maga a végtelen bölcsesség.
– Ami elveszhet, csak vesszen – mondta –, azért nem érdemes hisztériázni.
A hideg futkosott a hátamon, de írni azt legalább tudtam.
A kocsink lesz a fedezék. Mert most már nekünk is van, Dacia Novát hozott az angyal.
A gyanú, bármily gyakran ágaskodik is fel, nem lehet bizonyság. De attól még kínzó. Kínzóbb, mint a leleplezett hűtlenség