– Ezzel, ezzel a késsel ontom ki a beleidet! – kiáltotta remegő hangon dédanyád, és megrázta a kezében lévő kést.
Még legalább két hét, mire tényleg jó íze lesz, addig hozzá ne nyúlj, jó? Bólint, lehorgasztja a fejét, két hét az szörnyen hosszú idő.
Újra késésben voltam. Mióta megnyílt mellettünk az üzem, zajban aludtam el.
A fiatalember feláll, térdéről lesöpri a port. Magas, botalkatú fiú, csontos arccal, barna, oldalra simított hajjal, vászonnadrágján még ott éktelenkedik a kosz okozta szürkeség
Góth Gábor, a jó nevű író és szerkesztő, egyedül maradt a lap szerkesztőségében.
Egy sonans, búgó kagyló mélyéről rekedt női hangot hallok, fulladozva a köhögéstől kéri számon rajtam, honnan tudom az elérhetőségét, ez egy titkosított kagylórendszer, kiáltja...