Kritika

Pál-Lukács Zsófia

Van idő visszanézni

Codău Annamária

Megmaradni

Olyan tömény és intenzív képekkel dolgoznak Anne Sexton versei, amelyek zavarba hoznak, nehezen megfejthetők...

Tankó Andrea

„Ha éhes az ember, még jobban fázik.” – Variációk egy cigány jánka mindennapjaira

Ember-e az asszony? Hát ha cigány? Mekkora valójában az az áthatolhatatlan szakadék, amelyet tudni vélünk ember és ember, magyar és cigány, cigány és cigány ember között?

Borsodi L. László

Légszomjban szenvedő nyelv

Adorno elhíresült mondata, mely szerint „Auschwitz után verset írni barbárság”, máig rengeteg vitára ad okot.

Sánta Miriám

Egymásra égett képek

Képzeljünk el egy odút. Egy tátongó sebet a fában, amely egyszerre jelöli meg a halált a fa törzsén, és mutatja meg a fa élni akarását is a korhadt lyukkal együtt.

Kovács Péter Zoltán

„Bénázás a hazák között”

Az utóbbi időben, ha regényt olvasok, igyekszem reflektíven olvasni. Ez nyilván irodalmár hóbortnak tűnhet: a regény éppen attól regény, hogy elragad, beszippant, létközeggé alakul az olvasás idejére

Fried István

„mintha / tényleg azok lennénk, akik éppen vagyunk”

Az éves rendszerességgel jelentkező Markó Béla mintegy a vele, körülötte történő létezés anyagi és szellemi vetületeire reagálva végzi verses számvetését.

Patakfalvi Anita

„Most anya apa, a gyerek anya, és apa gyerek”

A Plüssbolygó című kötet egy fonákjára fordult családi, illetve szerelmi tematikát követ.