Kritika

Vincze Ferenc

Milyen is egy Bodor-kötet?

A Behavazott lábnyomok a Vissza a fülesbagolyhoz című (1992) válogatott, több kiadást is megélt elbeszélésgyűjtemény után a legvaskosabb Bodor-kötet

László Zsuzsa

Háztetők és minden, amit megbírnak

a szülőföld meghatározása politikai helyett poétikai jellegű: a vers kijelöl, újrakeretez, olykor valami helyett áll, máskor játék a nyelvvel, intertextusokkal, műfaji hagyományokkal

Király Farkas

Nád – amit elfed és amit nem

A történelem nem narratívává válik, hanem dologgá: ruhadarabbá, olvadásponttá, földbe ásott maradvánnyá.

Ferencz-Nagy Zoltán

A táncos, aki tánc közben beszélni is akart a táncról

A zene nem mondja meg, hogy mi a tánc,csak előidézi azt. Vagy fordítva. Mindenesetre Nelson szépen ír.

Borsodi L. László

Az elszalasztott csodákról – igen, aha, nem

Ha a Bodoréra azt mondtam, hogy világa valamihez képest válik groteszk-abszurddá, és tragikus, akkor a Vargáé önmagában az, és talán derűsebb.

Szalló Tünde

Akinek a vallomásosság a költészet tétje

Karácsonyi Zsolt

Tárgyiasan szubjektív drónvilág

Nem fontos az már, hogy vannak-e rímek, ritmusok, szikárság, könnyedség, humor és tragikus felhang, itt már az se kérdés, hogy a higany hány fokon szilárdul meg.

Codău Annamária

Kinek a szabadsága

Vajon erre a demenciára, a vele járó emlékezetkihagyásra való rájátszás volna, hogy a fülön, a roppant szűkszavú szerzői biográfia alatt egyetlen előző kötet sincs felsorolva? Ez egyrészt bosszantó.