.svg)
Kritikai kitekintő frissen megjelent könyvekről: terítéken a kortárs irodalom.
A szerzőnő második regénye nyelvileg nagy ívű fejlődést mutat, míg a karakterek és történetszál ezúttal is hozza a korábbi kötet sajátos, patchworkszerű megoldásait a szöveg több szintjén is.
Vajon megengedi az irodalmi etikett, hogy a befogadó ajánljon olvasmányt a szerzőnek?
Nem szívesen fogalmaznék olyan véleményt, mely határozottan besorolná valahová, akár a költői életműbe, a kötetet. Hiszen egy következő fényében sok minden másképp lesz – lehet láthatóvá.
Egyetlen nap történései, melyeket az emlékezés tágít végtelenre, egyetlen elképzelt, a víztől elzárt erdélyi faluban, Medárdon.
Lasztocska szenvedéstörténetéhez a szerző egy sajátos, nem lineárisan építkező, szimbólumokkal átszőtt elbeszélői módot használ.
Vajon milyen lelkiállapotban van az a szerző, aki az éppen soros művéről kijelenti, hogy az az utolsó?
