A 21. század második évtizedétől egyre rendszeresebben látnak napvilágot esszék a Helikon hasábjain, alkalomszerűen korábban is megjelentek esszék a kortárs magyar irodalom, olykor a világirodalom elismert szerzőitől.
Amikor ez a két könyv megjelent, arról, hogy posztmodern, a magyar irodalomban még vajmi keveset tudtak és írtak.
Az ember zavarba jön az ilyesfajta céltudatosságtól, ahogy versnyelvet épít és rombol, koncol és boncol, gyökereztet és beolt, szövegeket és világokat preparál, életre kelti magánmítoszait...
Küldetése nem más, mint a megsejtett szép, a megsejtett igaz értelmezése és továbbadása. Milyen hosszú utat járt be kamaszkorától a Széchenyi-díjig!
Szokta mondogatni, hogy az öregség olyan betegség, amiből nem lehet kigyógyulni soha. Majd meglátod te is. Úgy legyen, szoktam mondogatni én is ilyenkor neki.
Demokratikus versek Szallós Kis Csabáéi: a szövegek egyrészt mindenféle hierarchiát bontanak...
"Eddig volt a múlt. Innen nem lehet tudni, mi történik. Történni fogok, úgy, ahogy én akarok."