.svg)
A 21. század második évtizedétől egyre rendszeresebben látnak napvilágot esszék a Helikon hasábjain, alkalomszerűen korábban is megjelentek esszék a kortárs magyar irodalom, olykor a világirodalom elismert szerzőitől.
Homályosan emlékeztem arra, hogy az író két barátjával itt járta a kocsmákat, és sejtettem, hogy híres kocsmajáró szlalomtúrájuk valahol itt kezdődhetett, a domb tetején.
Van egy néprajzi klisé, miszerint az utolsó órában vagyunk...
Aznap – mint ahogy akkoriban elég gyakran –, miután a középiskolából hazafelé jövet leszálltam a vonatról, bementem Sebő nevű barátomhoz.
Megérkezünk a körzetbe. Baktatunk azok között, akikről egyelőre csak annyit tudunk, hogy ahonnan ők jönnek, megnézik egymást.
Március idusán, a Petőfi-szobor veszélyes közelségében a barátság poétikájáról szeretnék beszélni.
Nicolae Manolescu halálával, úgy tűnik, valami visszavonhatatlanul véget ért a román irodalomban, azt mondhatnám: véget ért a XX. század.
