.svg)
Szerkesztőségi netnapló: pandémiáról, szerkesztőségi életről, álmokról és irodalomról.
Aw, Snap! Ezt a hibaüzenetet a böngésző úgy fordítja magyarra, hogy „a manóba!”, én pedig már többször láttam manókat, mint nyomtatott Helikont.
Február elején Miskolcon az angyalok verőfényes napsütéssel búcsúztak Kabdebó Lóránttól.
Amint az lenni szokott, az események a kocsmában folytatódtak, a lányok velünk tartottak, a jókedvű Helikon-csapattal, nem akaródzott nekik nagyon sietni hazafelé.
Rákérdeznek ilyen-olyan betegségekre, én magabiztosan rávágom, hogy egyikkel se volt problémám, mosolygunk egyet a maszk alatt, és megy mindenki a maga dolgára.
Olykor, ha rám tör az év végi, év közepi vagy év eleji bánat, Sigmund Freud szakácskönyvét olvasom, és az kiment a bajból.
Ilyenkor, év vége felé látszik, érhető tetten igazán a szerkesztői idő, ami leginkább a kolozsvári időhöz hasonlatos.
