Nagyinterjúk, életút-beszélgetések, tematikus beszélgetések írókkal, költőkkel, alkotóművészekkel, értelmiségiekkel – Erdélyből, Romániából, a Kárpát-medencéből és a nagyvilágból.
Ha jól meggondolom, egész életünk a cenzúrával és az ellenőrző szervekkel való egyenlőtlen küszködés jegyében folyt.
Régi rögeszméimet is próbálom újrafogalmazni. Azok a kérdések a kedvenceim, amikor a faggatózó elolvasta valamelyik írásomat, és egyes gondolatokra, írói megoldásokra kérdez rá.
Amennyiben az ember valóban azt érzi, nincs egyedül – miközben sokszor az egyedüllétet választja, kell választania.
A hétköznapi beszéd az a háttérzaj, amiből a költészet zeneként kiemelkedik. Egy nyelv tengerét különbeszélő áramlatok alkotják, individuális nyelvek...
Csak annyit tudhatunk, és ennél én sem tudok lényegesen többet, hogy a Kitelepítésben mindig így történnek a történetek, az olvasás jelen idejében, mert az írást az olvasó történteti...
A kultúrtörténeti diadalmenet után Drakulára már sokan afféle személyes jóbarátként vagy kedves nagybácsiként tekintünk; nincs ez másként nálam sem.