.svg)
Nagyinterjúk, életút-beszélgetések, tematikus beszélgetések írókkal, költőkkel, alkotóművészekkel, értelmiségiekkel – Erdélyből, Romániából, a Kárpát-medencéből és a nagyvilágból.
Boér Géza 1952. március 13-án született Torján, és Kézdivásárhelyen érettségizett 1971-ben.
Most jön a lényeg: álomnak azt tartom, amit képtelen vagyok megtenni jelen időben. Az álom így tehát lehetőség.
A krémhez való viszonyom változó, régen azért torkosabb voltam. Bár a nagyon zsíros-vajas krémeket gyerekkoromban sem szerettem. Olvasni olvastam én mindenfélét...
Létezett annak idején az erdélyi német írók körében egy szó, ami a nemzetek fölötti „közös”-séget hivatott kifejezni: az „erdélyi lélekről” írtak és beszéltek...
A finnek számára teljesen mást jelent a Kalevala, mint számunkra, hiszen ha a magyar olvasó a Kalevalára gondol, nincs vizuális/képzőművészeti kötődése.
A malom kísértete a vádbeszédek tökéletlenségéről szóló könyv. A kommunizmus nehéz időket jelentett számomra, felemésztette fiatalkori éveimet, az optimizmusomat is kikezdte.
Annyi bizonyos, hogy a remény, az idill vagy a méltóság pont azok a szavak, amelyeknek még az asszociációit sem tudom összeegyeztetni a szegénységtapasztalataimmal...
Az irodalomtörténet nem szentírás, időről időre változik, a különböző korok rendszerint magukhoz alakítják, de saját ízlésükhöz, stílusiskolájukhoz alakíthatják maguk az irodalomtörténészek is...
