Aztán miféle fél kutyáról hadovál maga itten ebben az úgynevezett versében, Király?
Bolondnak vélnek, valahányszor elmesélem, hogy azon az éjszakán, ott Borg felé félúton, az olajosan csillogó vonatsínek között, egy fél fekete eb loholt.
Az ajtó előtt áll. Ki akar lépni az udvarra, beülni a kocsiba, lehúzni az ablakot, cigizve hajtani az őrs felé, mint minden reggel.
A Herceg nevetségesnek tartotta a felhajtást. Tábornokot kivégezni nyertes háború után?! Reggel kilenc órakor?!
Nem volt üres a koporsó, te is tudod, mondta riadtan Kitti, miközben W. Imre mellett ment a sírok között, fázósan összehúzva sötétkék kabátkáját.
Most, utólag úgy érzem, nagy szerencse, ha egy budai – úgynevezett – úri fiúcska kikerül megszokott környezetéből, és megismeri a világot.