Van egy tolltartóm, űrhajós. Tegnap eldugták, valaki az osztályból, és mire visszakaptam, egy helyen lekopott róla a festék.
Egy könyvet lapozgatok egy régi játszótér padján ülve, valahol a Szigony utca körül.
Halló, szia, Emma, azért a versantológiáért hívlak, azt hiszem, nálad maradt. Kölcsönkönyv volt, visszakérik. De ha most nem jó neked… Értem.
Ama nevezetes vásár napján Kalagor Máté úgy néz ki, mint egy szépreményű fiatalember, aki egy amerikai filmből lép elő...
Talán illő volna némi hűvös távolodás kettőnk szellemjárta történetében...
Semmi, csak a létezés súlya egy szerda délután a villamos párás ablakán keresztül, siető emberek csöpögő esernyőkkel, a siető esőben.