Nem képezte komolyabb elmélyedés tárgyát, hogy a delegált gépkocsivezető a cserepesi kőbányát kiszolgáló szovátaiak közül való legyen-e, vagy sem.
A tulajdonosok Németországból jöttek, amúgy arabok voltak, irániak mintha, perzsául beszéltek és valamennyit románul.
Ez nem az az utca, ez nem az a házszám, akkor viszont hol kellene most lennem ehelyett?
Itt ülök a Maros partján pánpéterségem minden roskatag bájával.
Első ránézésre nem is tűnik olyan rettenetes alaknak, mint amire számítottam. Valamivel talán fiatalabb nálam, de komolyságot sugároz még úgy is, hogy mosolyog.