A nagy író nem olyan, mint a nagy írók. / Nem olyan különc. / Nem olyan bohém.
Ha az anyag nem vész el, csak átalakul, / hitetlen sem maradsz társtalanul.
A költő lóvá változik, / amikor beugratják, / ingujjából kilóg a lóláb, / nyerít egy kötetlen strófát
Szoros teret, fénytelen hajlékot rejt / a test mintája. Öntudatlan, túlnyomás formálta / halmok, nemtelen altájak. Kikötöttük / a pányvát, elvezetjük a tisztító esőt.
Nincs erő a képek befogadására, a kedv nem / éri el a titkok föloldásához / szükséges kritikus kacaj hosszát, / a szálak fölfejtéséhez türelem nincsen
egy csukott ablak nézi a tengert. / pupilláin átviláglik a visszavert fény