.svg)
– Fekete mezőre? – nevet a nő. – Jó – mondja némi gondolkodás után. – Jó az, ha megtanuljuk irányítani a gondolatainkat.
Anya, milyen békésen adtad föl magad.
Csak ne ráncosodna napról napra / a bőr, hogyha külső időt mér.
„Összegyűlöm.” A tegnapi hangokat nem állítja meg a zárt ajtó.
Anya és lánya hasonlított egymásra, de annak ellenére, hogy ilyen közeli rokonságban álltak, nem érintették meg és nem támogatták egymást ebben a nehéz pillanatban.
