A kicsi Mózes szokásához híven nem válaszol, leteszi a súlya tekintetében valódi kardra emlékeztető vívóeszközt, és kávébarna kabátjában motoz, cigarettát keres.
Egy sonans, búgó kagyló mélyéről rekedt női hangot hallok, fulladozva a köhögéstől kéri számon rajtam, honnan tudom az elérhetőségét, ez egy titkosított kagylórendszer, kiáltja...
Góth Gábor, a jó nevű író és szerkesztő, egyedül maradt a lap szerkesztőségében.
csikkek az üveg hamutartó peremén abban a vásott nagy- / szamos utcai szerkesztőségi szobában égnek élnek parázs- / lanak figyelj Mózes mondjuk a mai napodat?
szomjas a szingek, hiába veszi / körül víz és víz, növényi nedv, / neki vért kell szívni, hogy petéi / ne szomjhalálba foganjanak.
Apám megjött a szolgálatból. Ledobta a vasszagú gúnyát. Nekigyürkőzött, súrolóporral megdörzsölte kormos kezét, megmosta az arcát, majd vacsorázni kezdett.