Az utóbbi időben testesebbek lettek / a verseim. Ki is fakultak. Szürkültek. / Fehéredtek. Lehetne másképpen is persze.
Még a pesti doktor levele is hidegen hagyott, amelyben botránkozva figyelmeztetett az egyedülálló leányokra leselkedő veszélyekre.
Összegyűjtöm a szétszórt szavakat, magammal viszem / a rád ruházott neveket is, amiket kitaláltam neked.
Gyalogoltam hegyek felé, / homlokom mögött köd, / előttem szakadék volt.
– A viszontlátásra! – mondja Emil, és az asztalomhoz ül, intek a szememmel, minden rendben, Akácné Balló Sárika szó nélkül hozza a vodkát...
1739 augusztusában, alig valamivel a pestis csillapodása után, Hermann Lipót posztókereskedő hazalátogatott a család csongrádi házába.