Tizenkét éves kiskamasz voltál, a harmadik költözés küszöbén.
Mindig úgy képzeltem, legalábbis mióta repülök, hogy a házasság olyan, mint a távrepülés, magasságnyerések és siklások sorozata, és az első emelésben kitekersz felhőalapig.
„Az életet csak / visszafelé lehet megérteni, de / előrefelé kell élni.”
Palotám egyik szobájában / Örökké nyár van / Rózsaszínű kövein / Gondolataim napozó gyíkjai
Meg tudod számolni őket, / megmondanád, hányan vannak, / honnan jöttek, mért maradnak, / mért vonulnak, masíroznak, / meddig járnak körbe, körbe?
Tudjátok egy vers hány tonnát nyomhat, / mennyire mérhető és miféle mérlegen, / mibe kerülhet és melyik pénznemben, / hogy milyen nemtelen lehet egy mondat?