.svg)
Kritikai kitekintő frissen megjelent könyvekről: terítéken a kortárs irodalom.
Egyszerre jó hír és rossz hír a rövid(ebb) próza kedvelői számára az utóbbi években elkövetkezett „padlássöprés”, vagy talán inkább fiókkiborítás, ami Szilágyi István háza táján történik.
Győrffy Ákos rokon lélek számomra. Kérdés, mennyire releváns ez a kijelentés ott, ahol szövegekkel való találkozás történik.
Olyan tömény és intenzív képekkel dolgoznak Anne Sexton versei, amelyek zavarba hoznak, nehezen megfejthetők...
Ember-e az asszony? Hát ha cigány? Mekkora valójában az az áthatolhatatlan szakadék, amelyet tudni vélünk ember és ember, magyar és cigány, cigány és cigány ember között?
Adorno elhíresült mondata, mely szerint „Auschwitz után verset írni barbárság”, máig rengeteg vitára ad okot.
Képzeljünk el egy odút. Egy tátongó sebet a fában, amely egyszerre jelöli meg a halált a fa törzsén, és mutatja meg a fa élni akarását is a korhadt lyukkal együtt.
