Kritika

Szántai János

Idő-tér-kép-könyv: Tamási Áron, a humorpálcás mágus

Codău Annamária

Líra most

Másfél éve próbálok írni a könyvről, érthetővé tenni a fenntartásaimat, amelyek a metamodernizmus modelljének az erdélyi fiatal költészetre való applikálhatóságával kapcsolatosan felmerültek bennem.

Szalló Tünde

Teremt – és kész (?)

Kigondolni. Létrehozni. Bevégezni. Lépésről lépésre haladni egy (néha) véget nem érő folyamatban úgy, hogy közben igyekszünk önazonosnak maradni, s nem megfeledkezni a célról, a hibákról...

Tamás Dénes

Senkiföldjén

Már egy ideje azt érzem, hogy Fekete Vince költészete fennsíkra ért.

Borsodi L. László

Ez nem vers, avagy a versbeszéd provokációja

Első olvasatra úgy tűnik, Sántha Attila költői vállalkozása nem mindennapi: azt ígéri, „versben” mondja el családja történetén keresztül – tehát alulnézetből, a kisember történeteként.

Pál-Lukács Zsófia

Van idő visszanézni

Ha Wirth Imre Lementem egy üveg borért Hajnóczynak című kötete Hajnóczy poétikájával áll párbeszédben, akkor az Úgy járkálsz, mintha lenne otthon című könyve Pauul Celan szellemiségét szólítja meg.

Tankó Andrea

„Ami lent van, az van fent, ami fent van, az van lent”

Lélegezni, mintha normális volna. Sírás és ordítás, nevetés kettőssége. Önmagunk elvesztése és mederbe terelése. Közben pedig az ismételt atyai tanácsok: Szedd össze magad!

Szalló Tünde

Üres sakktáblán bástyák szorongatják a királyt

Hogyan érdemes egyetemes gyermeki gondokról, gondolatokról, érzésekről beszélni, és miként lehetne empatikussá tenni ezekkel szemben a felnőtteket és gyermekeket?