Kritikák, esszék, tanulmányok, jegyzetek.
Az Erdélyi Történet regénytrilógiámhoz a harmincas évek elején fogtam hozzá. Ezt a művemet már tudatosan is belső parancsból kellett megírnom.
Milyen alkotások, emberi tettek, történetek alapján formál a magyarokról képet a külföld? És mi magunk az időnek milyen kútjaiba merünk nézni?
Bár a helyiségben intenzív fertőtlenítőszag terjeng, a piszkos linóleum, a talán soha le nem takarított ablaküvegek, és a különféle, itt-ott heverésző orvosi eszközök nem túl bizalomgerjesztőek.
Hász Róbert detektívregényei olyanok, mint a jó bor, egyre ízletesebbek lesznek az idővel.
A légszomj szintje feletti sáv, maga a vers ad jó reményt nekünk, hiszen a dőlés, a pusztulás előtt ott voltak az Éden nyomai bennünk: az Éden kristálytornyai tüdőnkben…
Meggyőződése volt, hogy nem olyannak kell mutatnia a világot, mint amilyennek elvárnák, hanem olyannak, amilyen. A meghalás gondolata szintén komolyan foglalkoztatta.