Kritikák, esszék, tanulmányok, jegyzetek.
Ismerem azt a Király Lászlót, aki mesél. Homlokába húzott simléderes sapkában érkezik, mellén keresztbe átvetve válltáska.
Hetek óta olvasom. Rendszertelenül. Verset, elbeszélést, tárcát, regényt, aztán megint verset, ötven évvel ezelőtt írtat és tavalyit.
Csikós Attila egy sebesvonat tempójával utaztat vissza minket a múltba.
Kuszán szövődnek egymásba a sűrű gondolatok, a digressziókkal teli elbeszélés mégsem csapong.
Gyors zuhany, törülköző, pizsama, lefekvés: aznap este nem voltak álmaim.
Amikor közvetlenül az ezredforduló előtt megérkeztem Kolozsvárra, csetlő-botló egyetemistaként az egyik első igazi, irodalomhoz kötődő élményem egy Király László-est volt.