Kritikák, esszék, tanulmányok, jegyzetek.
Aw, Snap! Ezt a hibaüzenetet a böngésző úgy fordítja magyarra, hogy „a manóba!”, én pedig már többször láttam manókat, mint nyomtatott Helikont.
Adorno elhíresült mondata, mely szerint „Auschwitz után verset írni barbárság”, máig rengeteg vitára ad okot.
A Nagy Tó megszületése óta katalizálja ezt a területet, a víz és a part élővilágát. Ő a hangsúly, a mágnes, ami hősiesen tűri, hogy rátelepedjen a partjaira a tökéletlen mesterséges környezet.
Képből van-e a vers, vagy inkább versből van-e a kép? Maurits Ferenc legújabb kötete, a Berlini versek egyszerre a fantázia, a szem és a lélek éhségét kielégítő többszintes tárlatvezetés.
Egyszerre minimalista és meglepően rétegzett a Paloznak overdrive, megragadó vallomás és tanúságtétel egy korszakról, annak élményeiről, kiemelkedő a mód, ahogyan mindez testet ölt a szövegekben.
Ülök és bámulom a holdat – írnám, de nappal van, februári, nihilszürke égbolt. A hold éppen telik valahol e mélyszürkeség alatt, ahogy az idő is. Az én időm, mondanám, de nincs időm.