Észre nem vételek (versciklus)
XXXVI. ÉVFOLYAM 2025. 05. (907.) SZÁM – MÁRCIUS 10.
2
Népegészség
A tiszta ész észrevétele
könnyebbb vagy a mocskos észé?
A tiszta az okos, a mocskos
a buta? Mint tiszta arany
és az olcsóbb ötvözet?
Azt kell néznünk, mennyire
tiszta a gondolkodás, de
nem a jóság értelmében,
hanem sűrűségét figyelembe véve?
A gondolatsűrűség iránti
érzéketlenség népbetegség
vagy népegészség?
3
Észrevétel a kegyetlenségről
„Hallgatunk egy kínait, és hajlunk rá, hogy artikulálatlan bugyborgásnak tartsuk a beszédét (…). Ugyanígy én gyakran nem tudom felismerni az emberekben az embert.”
Ludwig Wittgenstein: Észrevételek 1914
(Kertész Imre fordítása)
Hallgat egy kínai, és úgy
tesz, mintha bármi értelme
lenne annak, amit mondok,
bár én magam se vagyok
biztos ebben, de ő legalább
igazoltan nem érti.
Gyakran képes vagyok
felismerni magamban a növényt,
mondjuk egy őszi kikericset,
vagy egy patakban ingadozó
sást, néha a madarat,
mondjuk egy őszapót.
Bár ezt már bőven lehet
öncsalásnak is nevezni.
Túl kegyetlen lenne azt kérdezni,
valaki a szomszéd utcából
vagy egy kínai ugyan mit
hajlandó észrevenni bennem?
5
Vulkán
„Jó, hogy nem hagyom magam befolyásolni!”
(LW 1929 KI fordítása)
Nem hagyom magam
befolyásolni. Tényleg?
Már a makacsság is befolyásoltság.
Más hülye véleményének
ellentartok, nem jut idő
a sajátomra. Igaz, a véleményt
megvetem, a tudás hiányában
fellépő vágy megszilárdulása.
A butaság kiömlik a földből,
mint a láva, lassan folyik előre,
de mindent feléget. A láva
kiömlik a földből, mint a ravaszság.
Nem hagyom magam.
11
Csalán
„Egy bizonyos hűvösség az eszményem. Templom, amely környezetül szolgál a szenvedélyeknek, ám anélkül, hogy közbeszólna.”
(LW 1929 KI fordítása)
Kívülállás és ottlét.
Annak tudása, amit érezni
kéne, és annak érzése,
amit tudni.
Eszmény, a kell
feltételes módja,
valóságközeli állapot.
Belülállás és kintlét.
Lehet-e a világon
kívül létezni?
Lehet-e a világon
belül gondolkodni?
Lehet-e létezni
gondolkodás nélkül?
Egy bizonyos lelkesültség
a rémképem. Templom,
melynek hátsó falára
valaki jelet tett,
a kutya nagyon
szagolgatja. Itt egy év
múlva csalán fog nőni.
15
A jégkorszak kikiáltása
„Hogy csodálkozzon, ahhoz az embernek – és talán egy népnek is – fel kell ébrednie.”
(LW 1930 KI fordítása)
Hogyan ébred föl egy nép?
Hogyan alszik el? Mi álmosít
el egy egész országot?
Az, hogy nem akarja látni,
hol él? Nem akarja
észrevenni, hogyan?
Nem akarja bevallani,
miért?
Már ezen is bőven volna
mit csodálkozni,
de a csodálkozás álmunkban
madárrá alakul.
Ha papagájjá, könnyen
fölébredünk, mert százszámra
üli meg egy belső tér fáit,
és nagy zajt csap, mintha
száz piacozó veszekedne
egyetlen vásárlón;
ha hóbagollyá, akkor
olyan csend lep meg,
mintha újra kikiáltották
volna a jégkorszakot.
16
Feketefehérben
„A dolgok közvetlenül itt állnak a szemünk előtt, semmiféle fátyol nem borítja őket.”
(LW 1930 KI fordítása)
A dolgok néznek minket.
Nincs szemük, de néznek.
Nekünk van szemünk,
de nem azt látjuk,
ami előttünk van,
hanem ami a fejünkben.
Nekünk van szemünk,
de nem azt látjuk,
ami előttünk van,
hanem ami mögöttünk.
Ami mögöttünk van,
nem néz, tehát nem
dolgok alkotják.
Dolog az,
ami puszta létezésével néz.
Mi azt látjuk,
ami nem néz,
ezért nem merünk Isten
létezésben sem hinni.
Bátorság és látás –
ugyanaz feketefehérben és színesben.