Észre nem vételek (versciklus)

2
Népegészség

A tiszta ész észrevétele

könnyebbb vagy a mocskos észé?

A tiszta az okos, a mocskos

a buta? Mint tiszta arany

és az olcsóbb ötvözet?

Azt kell néznünk, mennyire

tiszta a gondolkodás, de

nem a jóság értelmében,

hanem sűrűségét figyelembe véve?

A gondolatsűrűség iránti

érzéketlenség népbetegség

vagy népegészség?

3
Észrevétel a kegyetlenségről

„Hallgatunk egy kínait, és hajlunk rá, hogy artikulálatlan bugyborgásnak tartsuk a beszédét (…). Ugyanígy én gyakran nem tudom felismerni az emberekben az embert.”

           Ludwig Wittgenstein: Észrevételek 1914

           (Kertész Imre fordítása)

Hallgat egy kínai, és úgy

tesz, mintha bármi értelme

lenne annak, amit mondok,

bár én magam se vagyok

biztos ebben, de ő legalább

igazoltan nem érti.

Gyakran képes vagyok

felismerni magamban a növényt,

mondjuk egy őszi kikericset,

vagy egy patakban ingadozó

sást, néha a madarat,

mondjuk egy őszapót.

Bár ezt már bőven lehet

öncsalásnak is nevezni.

Túl kegyetlen lenne azt kérdezni,

valaki a szomszéd utcából

vagy egy kínai ugyan mit

hajlandó észrevenni bennem?

5
Vulkán

„Jó, hogy nem hagyom magam befolyásolni!”

           (LW 1929 KI fordítása)

Nem hagyom magam

befolyásolni. Tényleg?

Már a makacsság is befolyásoltság.

Más hülye véleményének

ellentartok, nem jut idő

a sajátomra. Igaz, a véleményt

megvetem, a tudás hiányában

fellépő vágy megszilárdulása.

A butaság kiömlik a földből,

mint a láva, lassan folyik előre,

de mindent feléget. A láva

kiömlik a földből, mint a ravaszság.

Nem hagyom magam.

11
Csalán

„Egy bizonyos hűvösség az eszményem. Templom, amely környezetül szolgál a szenvedélyeknek, ám anélkül, hogy közbeszólna.”

           (LW 1929 KI fordítása)

Kívülállás és ottlét.

Annak tudása, amit érezni

kéne, és annak érzése,

amit tudni.

Eszmény, a kell

feltételes módja,

valóságközeli állapot.

Belülállás és kintlét.

Lehet-e a világon

kívül létezni?

Lehet-e a világon

belül gondolkodni?

Lehet-e létezni

gondolkodás nélkül?

Egy bizonyos lelkesültség

a rémképem. Templom,

melynek hátsó falára

valaki jelet tett,

a kutya nagyon

szagolgatja. Itt egy év

múlva csalán fog nőni.

15
A jégkorszak kikiáltása

„Hogy csodálkozzon, ahhoz az embernek – és talán egy népnek is – fel kell ébrednie.”

           (LW 1930 KI fordítása)

Hogyan ébred föl egy nép?

Hogyan alszik el? Mi álmosít

el egy egész országot?

Az, hogy nem akarja látni,

hol él? Nem akarja

észrevenni, hogyan?

Nem akarja bevallani,

miért?

Már ezen is bőven volna

mit csodálkozni,

de a csodálkozás álmunkban

madárrá alakul.

Ha papagájjá, könnyen

fölébredünk, mert százszámra

üli meg egy belső tér fáit,

és nagy zajt csap, mintha

száz piacozó veszekedne

egyetlen vásárlón;

ha hóbagollyá, akkor

olyan csend lep meg,

mintha újra kikiáltották

volna a jégkorszakot.

16
Feketefehérben

„A dolgok közvetlenül itt állnak a szemünk előtt, semmiféle fátyol nem borítja őket.”

           (LW 1930 KI fordítása)

A dolgok néznek minket.

Nincs szemük, de néznek.

Nekünk van szemünk,

de nem azt látjuk,

ami előttünk van,

hanem ami a fejünkben.

Nekünk van szemünk,

de nem azt látjuk,

ami előttünk van,

hanem ami mögöttünk.

Ami mögöttünk van,

nem néz, tehát nem

dolgok alkotják.

Dolog az,

ami puszta létezésével néz.

Mi azt látjuk,

ami nem néz,

ezért nem merünk Isten

létezésben sem hinni.

Bátorság és látás –

ugyanaz feketefehérben és színesben.

‍