Ritmikus harmóniák

XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 15. (725.) SZÁM – AUGUSZTUS 10.

társművészetek

artefaktum

Az avantgárd jegyében címmel nyílt Hans Mattis Teutsch munkáiból kiállítás a kolozsvári Bánnffy-palota földszinti termeiben. A brassói születésű művész korai és középső alkotói szakaszát bemutató tárlat a Művészeti Múzeum egyik legjelentősebb idei rendezvénye, mely sajnálatos módon nem kapott megfelelő figyelmet sem a szervezők, sem pedig a kolozsvári közönség részéről.
A 31 munkából – linómetszet, akvarell, pasztell, kisplasztikák – álló, a brassói múzeum gyűjteményét képező válogatást öt, a Kolozsvári Művészeti Múzeum tulajdonában lévő festmény egészíti ki, melyek Mattis Teutsch 1917–1932 közötti alkotói periódusából származnak.
Hans Mattis Teutsch – a magyar képzőművészeti világban Mattis Teutsch Jánosként ismert – erdélyi festő, szobrász és grafikus Budapesten kezdte művészeti tanulmányait, majd a müncheni Képzőművészeti Akadémián és Párizsban tanult tovább, ahol alkotóként bekapcsolódhatott az absztrakt művészet különböző csoportosulásaiba. Művészete a szecessziótól érkezik az expresszionizmushoz, megőrizve és fokozva a szecessziós vonalritmust. A drezdai Die Brücke-csoport, a párizsi Fauves, majd a müncheni Der Blaue Reiter-kör egymástól eltérő expresszionizmusának hatása egyaránt megfigyelhető munkáin, s bár elfogadja a színek „belső csengését” kereső törekvések lényegét, korai alkotásain mégis ösztönösen minden színhez természeti asszociációt keres.
A tízes évek második felétől munkáiban az ífjúkori nosztalgikus hangulatot az eksztázis állapota váltja fel, melynek hatására színvilága is megváltozik: az izzóbb vörösek, a sötétedő lilák, a meleg sárgák és a sokféle árnyalatú zöld bujaságot áraszt, mely a kiállított képeken is megfigyelhető. Szemlélete közel áll az orfikus kubisták zene és képzőművészet rokonságát hirdető eszméihez, mely tiszta szín- és formaritmusokkal, koncentrikus formakapcsolatokkal kívánta megjeleníteni az egyetemes princípiumot.
A kiállítás két kurátora, Andreea Pocol és Radu Popica (a brassói Művészeti Múzeum munkatársai) művészettörténészek szerint Mattis Teutschot az sem térítette el művészi szándékaitól, hogy szülővárosában nem értették meg és nem fogadták be alkotásait, később azonban Vaszilij Kandinszkij és Franz Marc műveivel való találkozásakor megerősödött benne, hogy helyes úton jár. Ez utóbbi művészetével nem csupán a szemléleti, de a formai hasonlóság is szembetűnő, hisz nála épp úgy megtalálhatjuk az emberek-állatok-növények alakjainak játékos-misztikus egybefonódását, mint Mattis Teutsch művein. Kompozícióinak lineáris-organikus karaktere az ember-táj, férfi-nő-gyermek egybeolvadását, a kiapadhatatlan, világteremtő energia, az örök körforgás és megújulás eszméit hirdeti, főként az 1916-tól festett Lélekvirágok című sorozata.
1916-ban Mattis Teutsch csatlakozott az egyre erősebben a képzőművészet felé orientálódó Kassák-körhöz. Kassák volt az, aki felfedezte benne az expresszionizmus és absztrakt művészet egyik első képviselőjét, 1917-ben Mattis Teutsch munkáival nyitva meg a MA kiállítóhelyiségét. 1921-ben a Der Sturm berlini kiállításán is szerepelnek művei, a szerkesztő, Paul Klee és Chagall képei mellett. 1921-től a romániai avantgárddal is kapcsolatba kerül, a Contimporanul és Integral című lapokban közölve munkáit, szerepelve a Contimporanul 1924-es nemzetközi avantgárd kiállításán Delaunay, Klee, Kassák és Péri alkotásai mellett.
Bár a harmincas évektől kissé elfeledték művészetét, majd 1932 után betegsége is megnehezítette az alkotást (végleg fel kellett hagynia a szobrászattal), életműve az európai avantgárd egyik legjelesebb képviselőjévé emeli Hans Mattis Teutsch-ot, aki vallotta, hogy a művészet feladata „az embert önmagához vezetni, s önbizalmát és nyugalmát a képzőművészeti alkotások szemlélete által fokozni”.